Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1973-10-01 / 2. szám - Szabó, Ľudovít: A jövő munkásosztálya / Látóhatár
élet demokratizációja útjában álló akadályokat. Egyre nyilvánvalóbbá vált az iparitanulóképzés szocialista rendszerének szükségessége, amely a szakmunkásképzés területén megfelel a nemzetgazdaság egyre igényesebb követelményeinek. Az 1948 évi iskolatörvényben az alap-szakiskolákat a harmadfokú iskolák közé sorolták, és elvégzésük kötelező lett nemcsak a ta- noncok számára, hanem a munkaviszonyban levő fiatalok és az ifjúság azon része számára is, amely a kötelező iskolalátogatás elvégeztével a szülőknél maradt. A szocializáció betetőzése és a nemzetgazdaság valamennyi ágazatának rohamos fejlődése az iparitanulóképzés tartalmában és szervezésében igen határozott változást vont maga után. Központokat kezdtek létesíteni a munkásutánpótlás számára, az állami munkaerőtartalék szaktanintézeteket létesített, és így a tanoncutánpótlás felkészítésében tulajdonképpen két önálló rendszer alakult ki: állami és üzemi. Az állami munkaerőtartalék szaktanintézetei, amelyeknek rendkívüli figyelmet szenteltek, hozzájárultak a tanoncutánpótlás színvonalának lényeges emeléséhez. Azonban ezekben az intézményekben az ifjúságnak csak egy harmada tanult, a többiek főképp az állami tanonciskolákban készültek elő jövendő munkáshivatásukra. A nemzetgazdaság rohamos fejlődése ebben az időszakban, a tanoncckról való gondoskodásban megnyilvánuló aránytalanság végül is a harmadik, a jelenlegi fejlődési szakaszhoz vezetett. 1958 óta számos új, a tanoncifjúság képzését-nevelését szolgáló intézményt létesítettek. Az iparitanulóképzés fejlesztésére évenként jelentős állami és üzemi összegeket fordítanak. Az 1971/ 72-es iskolai évben köztársaságunkban 495 szaktanintézet volt, ebből 190 Szlovákiában, 220 tanonciskola, ezek egy negyede az SZSZK-ban, és csaknem 1400 tanoncközpont és ebből 420 az SZSZK-ban. A kevéssé hatékony egyéni tanoncképzést csoportos formával helyettesítették. Az üzemekben munkahelyeket létesítettek. Örvendetes, hogy a tanoncok záróvizsgái általában igazolják az eddigi gyakorlat helyességét, és hogy a tanoncutánpótlás nagy része jó alapokat kap jövő hivatása számára. Helytelen lenne, ha a szakmunkás- képzés terén az 50-es évek előtti színvonalon maradnánk. Ellenkezőleg, arra törekszünk, hogy tanoncifjúsá- gunkat minél alaposabb szakismeretekkel vértezzük fel, s egyúttal általános műveltséget is nyújtsunk neki, hogy minden téren egyenrangú partnere legyen a középiskolát végzett tanulóknak. Ezért Szlovákiában az iparitanulók egyes szakmákban a folyamatos öt évi tanulmányi idő alatt teljes középiskolai műveltséget nyerhetnek, és tanulmányaikat esetleg a főiskolán is folytathatják. Ennek a társadalmi szempontból aránylag költséges befektetésnek a rentabilitása elsősorban abban rejlik, hogy a fiatal emberek, az ötéves folyamatos tanulmányi idő után ismét visszatérnek az üzembe, a munkások közé, akikhez osztályszempontból, s természetesen lelkileg is közel állnak. És feltételezhető, hogy a munkások részéről is így lesz, és a nem kívánatos akadályok felszámolódnak. Sajnos, a szakmunkásképzésben, a jövő potenciális munkásosztálya nevelésénél nemegyszer hibát követtünk el. így például a tanoncok produktivitása nincs mindig összhangban a neveléssel, hanem inkább gazdasági érdekeket szolgál. Vannak üzemek, ahol a tanoncokat olcsó munkaerőnek tekintik, és — a szakoktatás rovására — a tervteljesítésre használják fel őket. Rámutathatnánk a hiányosságok egész sorára, amelyeket fokozatosan ki kell küszöbölni, ha a tanoncutánpótlás problémáját komolyan vesszük. És ezt tényleg komolyan vesszük! A tanoncutánpótlás szakmai előkészítése végre megfelelő helyet foglal el társadalmunkban, és ez jó jel. Az intézkedésekre nem kell majd sokat várni. Egyeseket kísérletileg már meg is valósítjuk. Például egyes igényes szakmák tanulmányi ideje négy éves lesz, s érettségi vizsgával végződik. A társadalmi presztízs megerősítéséhez hozzájárul a követelmények egy41
