Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1973-10-01 / 2. szám - Baráth Ernő: A tanulók értékelése aktív munkájuk alapján
ták meg. Összehasonlítva az ellenőrző osztályokkal, ahol csak 25 példa volt, itt a példák 56 °/o-át oldották meg, ami a kísérleti osztályokban meghatározott fokozat szerint csak elégségesnek felel meg. A példák és feladatok sorozatát úgy állítottuk össze, hogy növeljék és bővítsék a következtetés alapjául szolgáló tényezők tartományát (M. Koščo 1971). A kontroll osztályokban végzett beszélgetések bizonyították, hogy a tanulók nem képesek tárgyilagosan értékelni tanulótársaikat, nem tudták megindokolni tanulótársaik értékelését (osztályzatát), sem két tanuló osztályzatát összehasonlítani. Láthatóan hiányoztak a megfelelő értékelő argumentumok, a tanulók erős szubjektivizmusról tanúskodtak. A kísérleti osztályokban folytatott beszélgetések az értékelés magas színvonalát mutatták, tekintettel a teljesen objektivizált értékelő szempontokra, amelyeket a tanulók alaposan ismertek. Az alaposabb értékelő skála, mely az igazi munkatevékenységen alapul, kedvezőbb lehetőségeket alakított ki a tanulótársaik alaposabb értékelése. Természetesen mindez csak azért vált lehetővé, mert minden egyes tanítási órán nagy mennyiségű információt szerezhetnek egymás teljesítményéről, tevékenységeiről. A vizsgálat folyamán meggyőződtünk arról, hogy az értékelő normák alapos ismerete és azok a képességek, amelyek által a tanulók objektive értékelik saját magukat és tanulótársaikat, nagyon eredményesek, és egyben értékesek az erkölcsi nevelésben általában, de különösen a közösségi nevelésben. Egyedülállóan az a képesség, hogy tárgyilagosan és kritikusan értékeljük magunkat és tanulótársainkat, fontos a személyes és funkcionális interperszonális kapcsolatok kialakításánál. Tehát ahhoz a következtetéshez jutunk, hogy az általunk vizsgált kísérleti tanítási módszer, amely a diákok számára kellő légkört biztosít az aktivitásra, értékes hozzájárulást jelent az osztály közösségi nevelésében. Bebizonyosodott az is, hogy a tanulók folyamatos, rendszeres értékelése biztonságérzést vált ki a tanulókban, a tanulási kedvüket növeli, az új ismeretek elsajátítására ösztönzi őket. Időről időre adtunk a tanulóknak házi feladatul a feladatlapokat kiszámítani, és sok esetben kérték, hogy azokat megmutathassák szüleiknek. Az alkalmazott eljárás megszilárdította a szülők bizalmát az iskolával és a pedagógusokkal szemben is. A valóság az, hogy a tanulót a tanítás maximálisan foglalkoztatja erejének és képességének megfelelően, s a munka élénk tempóban folyik. Ez hozzájárul az egészséges atmoszféra megteremtéséhez és megerősíti a kötelességtudat szerepét az osztályközösségben. A kísérleti tanítási módszer elősegíti a tanulók pozitív beállítódásának kialakítását. Erre a megállapításra a megfigyeléseink vezettek: azt tapasztaltuk,
