Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1974-05-01 / 9. szám - Egy beszélgetés margójára - Mózsi Ferenc: Pedagógus köszöntő
EGY BESZÉLGETÉS MARGÓJÁRA Az alapiskola igazgatóiával beszélgettem, s a beszélgetés során a tanulók pályaorientációjára terelődött a szó. „Bizony 10 elhelyezkedési lehetőségből 8-at a műszaki pálya ad“ — mondta meggyőződéssel az igazgató. Ezután a szakkörökről esett szó —, s íme az iskola gazdag szakköri tevékenységében még egy „fél szakkör“ sincs, amely a fenti társadalmi valóságot tükrözné, és ennek a társadalmi igénynek kielégítését segítené elő. Nincs biológiai vagy matematikai, fizikai vagy akár barkácsoló szakkör. A nemkötelező tantárgyak választásában pedig ugyanez a helyzet. Sőt, — műszaki jellegű, ismeretterjesztő irodalom is csak kettő-három akad az iskolában. Az igazgató elvtárs nem olvasta(l) a Szocialista Nevelésben a felhívást, nem kapta meg(f) a Madách Kiadó levelét? Sajnos, — nem „emlékszik“ rá. S mi a véleménye: mi a különbség a Népkönyvtár és az iskolai ifjúsági könyvtár között? Az igazgató (jó bürokrata módra) kezdi részletezni az igazgatás, az irányítás stb. eltéréseit. Persze a könyvtár a pedagógiai funkciójához, a tartalomhoz nem jut el. Mert ő ugyan megtanulta: 10 elhelyezkedési lehetőségből 8-at a műszaki pályák adnak —, de nem jutott tovább a „jelszó“-nál. Pedig milyen hálásak lennének a tanulók, ha 20—30 példányban állna rendelkezésükre a Képes Történelem, a Képes Földrajz, az érdekes Búvár Könyv vagy a Bölcs Bagoly sorozat könyvei. Nincs pénzt Mondta most már az igazgató opponáló védekezéssel. Igen ám, de az iskola negyedévenként 1000—1500 koronáért vesz könyveket! f>a könyvek válogatását a könyvesbolt szakembere végzi“ — mondta (erősen vitatható) büszkeséggel, (jó, de hát akkor az élelmiszerbolt szakemberére bízza a mindennapi bevásárlást is?) A „Nemzet a gyermekekért“ mozgalom során a szülők az iskolát értékes betonkerítéssel, gyönyörű sportpályákkal gazdagították. S miért ne ajándékozna az ilyen szülő — aki olyannyira szívén viseli gyermeke gondját, évente egy tudományos ismeretterjesztő könyvet gyermekének, aki a müvet év végén az iskolának ajándékozná. Az ilyen ajándékkönyvbe pedig büszkén írhatná a tanuló vagy akár a szülő: „N. N. ajándéka az .........-i alapiskola tanulóinak...“ Tovább kell lépni —, már áll az iskola, megvan a kerítés. Most már a tartalom kerüljön az előtérbe, mert minden más csak az igazgatás „járulékos tevékenysége“. S ha már az igazgató és a tantestület tudatosította, hogy tanítványai számára 10 elhelyezkedési lehetőségből nyolcat a műszaki pálya nyújt, akkor tenni is kell ennek érdekében valamit. Többet, lényegesen többet az eddigieknél. Ez a fejlődés logikája, ez a ma, a múltba néző jövőbe látás kategorikus imperatívusza. PEDAGÓGUS KÖSZÖNTŐ A Nové Zámky-i (az érsekújvári) járás tanítósága és a szlovákiai magyar pedagógusok tisztségviselői előtt nem kell bemutatnom S áf i Árpád, példás tanítót, a Dvory nad Žitavou-i (az udvardi) Alapiskola igazgatóját, a Járási Nemzeti Bizottság Művelődésügyi Bizottságának elnökét. Mindenki esmeri őt, az örökké mozgó-szervező, ízig-vérig pedagógust, aki ebben az évben töltötte be életének ötvenedik születése napját... Annak ellenére, hogy „dolgos élte“ minden mozzanatát nem idézhetjük — jókívánságaink „jogosultságaként“ csupán — hadd szóljunk néhány szót eddigi sikeres életútjáról. Pinciná (Pinč, Lučenec — Losonci járás] községben született 1924-ben. Szülei kisparasztok voltak. 1943-ban 267
