Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1973-09-01 / 1. szám - Módszertani útmutató a szlovák nyelv oktatásához a 3. osztályban (folyt)
Az első részben már említést tettünk arról, hogy a követelményekben a mércét magasabbra kell emelnünk. A tanulók szókincsét ennek megfelelően gyarapíta- nunk kell. Feltételezzük ugyanis, hogy több tanuló környezetéből hoz magával ismereteket, a szlovák nyelvi közeget nemcsak a tanítási óra biztosítja, hanem azok a lehetőségek is, amelyeket a rádió, a televízió, a lemezek, a tanmagnószalagok nyújtanak, s nem utolsósorban a szülök, akik kevés kivétellel már a szocialista iskola növendékei voltak. A szókincstanítás alapja a szókincsminimum. Sajnos, a jelenleg érvényben levő tankönyveink nem támaszkodnak tudományos szempont szerint kidolgozott szó- kincsminimumra, hanem empirikus mutatók vezetnek bennünket. A szókincstanításkor helyesebb, ha lexikai egységekről, s nem a szavakról beszélünk. A szó ugyanis mondatban él, nehéz a környezetéből kiszakítani. A szókincstanítás alfája és ómegája, hogy az új szavakat, lexikai egységeket sokoldalúan mutassuk be. Az egynyelvű szemantizációt hangsúlyozzuk mindaddig, amíg az nem megy a megértés rovására. A szavaknál és lexikai egységeknél a jelentésfeltárás a fontos. Ezt mi sokféleképpen végezhetjük. Ha látjuk, hogy a közvetlen szemléltetés elég, akkor nincs szükség az anyanyelv közvetítő szerepére. Viszont olyan esetekben, amikor a közvetlen szemléltetés nem valósítható meg, a közvetett szemléltetéshez folyamodunk. Ez lehet képek, rajzok, diafilmek és egyéb vizuális szemléltető eszközök vagy cselekvést bemutató Gouin-sorok használata. A szókincsgyűjtés fázisát a természetes szemléltetéssel indítjuk, majd áttérünk a közvetett szemléltetésre, utána bevonjuk az anyanyelvet. Ezt a fokozatossági folyamatot a részben redukált direkt módszer igényli. Amikor a tanulók már bizonyos célnyelvi ismeretekre tettek szert, magát a célnyelvet is beiktathatjuk a sze- mantizálási munkába. A tanulók az ismeretlen szó, lexikai egység bemutatásakor , a szinonimák (domček, chalupa), az an- tonímák (malý-veľký, dobrý-zlý, pekný- škaredý) segítségét használják fel. A szemantizáció legfontosabb követelménye, hogy minden egyes ismeretlen lexikai egységet nehézségi fokának megfelelően többször mondassuk el, írassuk le a táblára vagy füzetbe és olvastassuk el. A részben redukált direkt módszer előnye, hogy több érzékszervet, analizátort kapcsol be az elsajátítás folyamatába, mint az audiovizuális globális-strukturális módszer. A szó elsajátításának tartósságát azzal fokozzuk, hogy írásképe alapján vizuálisan, hangképe alapján auditive, kiejtése alapján motorikusán, az anyanyelvi megfelelőkhöz való viszonya alapján, valamint a jelölt tárgyhoz, fogalomhoz tartozása alapján asszociatíve és más egyebek révén számos szállal kötődik a tanulók emlékezetébe. Mikor a tanulóink megtanultak írni, a szótárvezetés alapjaira is megtanítjuk őket. A korszerű szó és lexikai egység preparálásának a modellje a három hasábos szótár. A bal oldali részbe az idegen szót, lexikai egységet, a középső részbe ennek a szónak, lexikai egységnek eddig ismert szókapcsolatát, esetleg mondatban való előfordulását, a jobb oldali részbe a szó, a lexikai egység anyanyelvi megfelelőjét írjuk. Ki kell azonban hangsúlyoznunk, hogy mindezt a tanulók életkorának, tudás- szintjének és a tantervi követelmények szem előtt tartatásával valósítjuk meg. A SZÓBELI ÉS ÍRÁSBELI KIFEJEZŐKÉSZSÉG FEJLESZTÉSE A szóbeli kezdő szakasz két évig tartó időtartama, a kisiskoláskor jellegzetes pszichológiai és fiziológiai előnyei a beszédkészség fejlesztésének hatványozottan kedveznek. A pedagógus két év alatt alaposan megismerheti az extrovertált, szerepelni vágyó, beszédes és az introvertált, magába mélyedő, megszólalni nem akaró, szégyenlős tanulótípust. Az előbbi gátlástalanul fecseg, az utóbbiból harapófogóval is nehéz kihúzni a szót. Nem is beszélve arról, hogy nem az anyanyelvükön, hanem a célnyelven kell megszólalniok. Az extrovertált típusú tanuló gyorsan, örömmel reagál, beszédessé válik. Az introvertált típusú tanuló szorong, gátlásokkal küzd, fél. Két év munkája a célnyelvi megismerés, az elindítás, az alapozás terén gyümölcsöző lehet. Ennek ellenére számolnunk kell továbbra is a homogén, az asszociációs és a reprodukciós gátlásokkal. A homogén gátlás arra int bennünket, hogy a két nyelvben az azonos nyelvi elemek gátolják egymást. Az asszociációs gátlás arra hívja fel a figyelmünket, hogy a helytelenül begyakorolt kiejtést, nyelvi jelenséget a későbbiekben nehezebb eltávolítani. 18
