Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1973-11-01 / 3. szám - Szeberényi Zoltánné: Az iskolaérettségről / Figyelő
egyaránt — úgy tűnik, hogy az ilyen gyermek nyugodtabb, értelmesebb és al- kalmazkodóbb. Mozgása célszerű, az egész tést motorikája fokozatosan áttér a felső végtagok intenzívebb mozgékonyságára, elsősorban az ujjakéra. Ezzel összefügg a látásmotorikai koordináció megfelelő fokának elérése, amely az írás és rajzolás feltétele. Ebhez kapcsolódik a megismerési funkciókra vonatkozó követelmények rendszere. Elsősorban az érzékszervi tevékenységet vesszük szemügyre, a látás és hallás finomodását. Az érettség további jegye a megismerés területén az ismeretek megőrzésének a készsége, ez nem csupán az észlelés szemléleti tartalmára vonatkozik, hanem az anyag értelmi feldolgozására és szóbeli kifejezésére is. Az iskolai tanulás már bizonyos rendszerességet és célirányulást követel meg az emlékezésben, a megőrzésben és a felidézésben. Ez a cél- rairányultság az iskolaérett elsős gyermek koncentrált figyelmének egyben lényeges jegye. Az értelmi megismeréssel kapcsolatos követelmények teljesítésére jellemző az analitikus gondolkodás megjelenése. Ez teszi lehetővé a leendő iskolás számára a tájékozódást a dolgok bonyolultabb rendjében, a rajzolásban, a betűk alakjában, a játékok szerkezetében, a mesék cselekményében, valamint a valóságos eseményekben. (Doc. Dr. J. Jirásek: Pŕipravenost dítéte z hlediska psychológie. 1972/73, 5. sz. 134—137. o.) RODINA A ŠKOLA A nevelés nem az iskolába lépéskor kezdődikl Igenis már akkor, amikor az anya bizonyos rendszerességre szoktatja a csecsemőt a táplálkozásban, a fürdetésben, a gyermek fehérneműjének a kicserélésében; amikor enni, mosdani, öltözködni stb. tanítja, nevelődik a gyermek. Az ötéves gyermeket feltétlenül elő kell készíteni az iskolára. Ahol van óvoda, legalább egy évig látogatnia kellene valamennyi gyermeknek. A Szovjetunióban igen széleskörűen megszervezték az óvodáskorú gyermekek nevelését. Már az óvodában megvetik az írás és olvasás alapjait, úgyhogy a 7. életévet betöltő kisiskolás már az első iskolaévet jó felkészítés után kezdi. A Német Demokratikus Köztársaságban az iskolába lépő gyermek számára úgynevezett „játékdélutánokat” rendeznek, a- melyeknek az a célja, hogy jó viszonyt alakítsanak ki a tanuláshoz, fejlesszék a pozitív jellemvonásokat, a beszéd és a gondolkodás készségét, szokjanak hozzá a közösségi élethez. E tapasztalatok tanulságosak számunkra is. Ajánlatos lenne, hogy a beiratkozás után a gyermekek hetente legalább 2 órára találkozzanak leendő tanítónőjükkel! A szülők segítségével szervezhetnének bábszínházi előadásokat, mesélhetnének, sétákat tehetnének a természetben. A gyermekek gyakorolhatnák a helyes kiejtést például versikék, egyszerű mondó- kák elmondásával. A lényeg az, hogy felébresszük a gyermekben a vágyat a tanulás iránt, s megkönnyítsük a játékos óvodai környezetből az iskolai munkába való átmenetet. Nagy eredmény lenne, ha a szülőket is bekapcsolhatnánk, hogy lássák és más gyermekekével összehasonlíthassák saját gyermekeik magatartását a közösségben. Régóta bevált módszer az is, ha a tanítónőt meghívjuk az óvodába, illetve találkozunk vele séta közben stb. Bátortalan gyermekek esetében nemcsak előre megbeszéljük a találkozást, hanem tartalmilag is előkészítjük. A szülőnek és a pedagógusnak egyaránt módjában áll megkönnyíteni a gyermek iskolába lépését. Az időben szakszerűen történő előkészítés megóvja a gyermeket a krízistől, az érzelmi megrázkódtatásoktól, úgyhogy az iskola — Komenský szavai szerint — valóban az emberré válás műhelye legyen. (Dr. J. Brťka: Uľahčiť vstup do školy. 1973, 4. sz. 101—103. o.) A TANÍTÖ A folyóirat ez évi első számában az iskolaérettségi vizsgálatok jelentőségéről, a fővárosi kezdeményezésekről, tapasztalatokról olvashatunk. A tantárgyi felmérések eredményei, az óralátogatások tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a 6—10 éves korú gyermekek többsége megfelel a tantervi követelményeknek. Egy részük magasabb szintű teljesítményre is képes, mint a velük szemben támasztott igények. Viszont a tanulóknak egy másik csoportja a továbbhaladáshoz szükséges alapvető ismeretekkel, készségekkel sem rendelkezik. A szerző szerint: „A tények alapján el kell ismernünk; az általános iskola ma még nem minden tanuló számára nyújtja a feladatokban megbatározott alapműveltséget. Legnagybb számban sajnos azokat a gyermekeket érinti, akik bizakodva lépnek be az iskola kapuján, életük első komoly munkája eredményének reményében. A kezdeti sikertelenségek elveszik kedvüket az ismeretek megszerzésétől, az iskolától. A kudarcélmény azonban a magasabb évfolyamokban ugyanolyan károsan befolyá88
