Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 2. szám - Papp Endre: A közlekedés szabályainak, előírásainak oktatása és gyakorlati alkalmazása az alapiskolában / Az alapiskola korszerű segédeszközei, módszerei és eljárásai
A forgalmi előírások oktatásának egyik nagyon is problematikus oldala, hogy tanítására az órarendben jelenleg nincs óraszám biztosítva. így a legtöbb pedagógus csak alkalomszerűen és csak egy-egy ó- rán foglalkozik az oktatásával. Ez helytelen. A közlekedés szabályaival, előírásaival és gyakorlati alkalmazásával minden nap egy-egy tantárgyon belül legalább egy szabály, vagy előírás erejéig kell foglalkozni. Minden nap, minden osztályban, legalább egy-egy tantárgy keretén belül, egy- egy tantárggyal összekapcsolva kell oktatni. (Lásd az ajánlott irodalomból a 3.-at.) A számtanban pl.: minden komolyabb következmény nélkül tévedhetnek gyermekeink, de a közlekedésben a tévedés legtöbbször anyagi kárral, sebesüléssel vagy halállal végződik. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy gyermekeinkkel mennyire sajátíttatjuk el a közlekedés szabályait, előírásait, és milyen szinten képesek azokat biztosan és önállóan alkalmazni, használni. A félreértések elkerülése végett még egyszer hangsúlyozom, hogy nem a szabályok hibátlan felmondására, „elszaval ására” gondolok, hanem az önállóan alkalmazni tudásra. A közlekedés oktatásának egy másik, de szintén nagyon fontos problémája, hogy játékosan, megfelelő légkört, helyzetet teremtve, az egyes szabályokat, előírásokat élmény- és tapasztalatszerzéssel, önálló cselekedtetéssel, szabad vitával, vélemény- nyilvánítással egybekötve szükséges gyakorolni. A közlekedésre való oktató-nevelő munkánk semmit sem ér, ha csak hébe- hóba és azt is az élettől, a gyakorlattól elszakítva, szárazon, alkalmazás nélkül, elméletileg, önálló cselekedtetés nélkül tanítjuk. A közlekedés játékos, cselekedtetéssel, tapasztalatszerzéssel egybekötött oktatásának nagyon-nagyon sok a lehetősége. E- zekből csak néhányat említek: a) Az iskola környékének és a település forgalmasabb útszakaszainak többszöri közös megtekintése. Elég, ha a tanítás után pár percig közösen figyeljük a közlekedést, de azonnal vitassuk meg, értékeljük ki az egyes helyzeteket. Természetesen a tanulók vitázzanak, értékeljenek, a pedagógus csak vezesse, irányítsa a vitát. A kirándulások, exkurziók alkalmával is ajánlatos pár percet szánni egy-egy utcarészlet forgalmának a megfigyelésére. Az iskolaudvar egyik sarkában ajánlatos „közlekedési” játéksarkat létesíteni, s azt hordozható jelzőtáblákkal ellátni. b) A táblán, a mágneses táblán, csomagolópapíron, rajzlapon is játszhatnak tanulóink. A jelzőtáblákat és a jármüveket papirosból készíthetik, vagy a játékszereket otthonról is hozhatják. c) A rádió, televízió, film, diafilm fel- használása. Közbiztonsági szervekkel, gép. kocsivezetőkkel való beszélgetéssek, előadások és kisebb kerékpártúrák szervezése. d) Vetélkedők, versenyek szervezése, különböző forgalmi helyzetek rajzoltatá- sa és azok közös, vagy otthoni megoldása. e) A közlekedés szabályainak, előírásainak oktató-nevelő folyamatába okvetlen vonjuk be a szülőket is. A közlekedés szabályainak, előírásainak elsajátításához ma már rengeteg didaktikai játékszer kapható. A gyermekeknek is vannak már ilyen játékszereik. A kézimunkaórákon a tanulók a játékos gyakorláshoz maguk is készíthetnek papirosból járműveket és jelzőtáblákat. Az összerakható, összehajtható papírmodellek készítése nagyon előnyös, mert ikönnyen készíthetők, kis helyen, akár borítékban is tárolhatók. A magunk készítette jelzőtáblák, alapzata gyurmából (plasztelinkából) falemezből vagy rajzlapból készülhet. (1. ábra]. A jelzőtáblát késsel bevágott pálcikával vagy málnaszörpszívókával (2. ábra) esetleg ragasztószalaggal két összefogott pálcikával (3. ábra) erősíthetjük a talapzathoz. A jelzőtáblák rajzlapból is készülhetnek. A fényjelzőtáblát is az előbbiekhez hasonlóan készíthetjük, és mozgatható rajzlapcsíkkal működtethetjük. A járműveket (gyalogosokat,házakat stb.) egyszerűsít45
