Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1973-06-01 / 10. szám - Mózsi Ferenc: Az irodalmi alkotás sokoldalú megközelítéséről / Az alapiskola felsőtagozata és a középiskolák számára
hatnék be), addig elkerülhetetlennek látszik, hogy még a legjobb szándékú pedagógusaink is régi lomtárakban keressék azt, amire szükségük van... De bármelyik ilyen segédkönyvet lapozzam is fel, egyre csak növekszik az az érzésem, hogy irodalomtanításunk jelenlegi gyakorlata a tanárokat is, a tanulókat is túlterheli, s nem egy élményszerű irodalmi kultúra időtálló alapjait rakja le, hanem a tanítást egy sereg irodalmon-kívüli ismerettel bővítve, olyan útravalók terhével látja el az életbe (és nem a Bölcsészeti Karra) kilépő tanulót, hogy az mihelyt lehet, igyekszik megszabadulni tőle“6. Mindez pedig szinte sugallja az olyan megoldást, hogy a tanítói segédkönyvek, de a tankönyvek is legyenek (szigorú szerkesztésű) nemes értelemben felfogott komplikációk. Egy-egy tankönyvet írják korunk tudósnemzedékének legjobbjai, illetve állítsák össze a gyakorló pedagógusok .,a specialisták szűk rétege“ írásaiból, melyek (esetleges kisebb kihagyásokkal és adaptációval) megfelelhetnének a középiskolások értelmi szintjének.7 Ez nemcsak a pedagógusok irodalomszemléletének változását gyorsítaná meg, nemcsak segítene túllépni a történetiség és a műközpoutú- ság a közelmúltban még valóságos, de már mindenképpen hamis, földhözragadt fehér-fekete alternatíváján, de közelebbivé tehetné az iskolai irodalomoktatásban is a dia krónikus és szinkrónikus szemlélet egységét és ezáltal — minden bizonnyal — elősegítené az élményt8 nyújtó irodalmi nevelést, azaz: az irodalommal való kommunista emberré nevelést. JEGYZETI ROD ALOM 1 A magyar nyelv és irodalom tanterve, SPN, Bratislava, 1970. 2 Sőtér Istvánt — Nagyvilág, 1971. 4. szám — idézi Mohácsy Károly 3 Brunner, Jerome S.: Az oktatás folyamata. Tankönyvkiadó, Budapest, 1968. 39. 1. i Másutt fejtegetjük azt a kérdést, hogy a tantárgy tartalmának meghatározásakor nem csak a tudomány rendszeréből, hanem egy sajátos, korszerű műveltség struktúrájának elemzéséből kell kiindulnunk. Vő. pl. Kiss Árpád és Koutun Juraj írásait. 5 Itt most nem szólunk arról, hogy a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák rendhagyó fejlődése következtében az idősebb pedagógus nemzedék az ötvenes években kezdett tanítani, a fiatalabbak pedig éppen a sematikus irodalomoktatás korában voltak középiskolások, s ez máig kihat tanári eljárásaikra. Ugyancsak izgalmas kérdés: vajon a nemzeti-nemzetiségi tudat többletmunkára lelkesítő emotív forrása kompenzálni tud е е az általános túlterhelés, a túlórák utáni rohánás, esetleg más (méhészkedés, házép.:és stb.) elfoglaltság fáradtságát? * Baróti Dezső: Irodalom az iskolában. Irodalomtörténet. 1971. 2. szám, 289—90. 1. Vö.: Fé- cely László: A modern irodalomtudomány néhány kérdése, Kortárs. 1970. 12. szám. 7 A kérdésre, hogy vajon gyakorló pedagógus vagy tudós írja a tankönyvet, a csehszlovákiai gyakorlat (1961—1967-ig) úgy válaszolt, hogy a szerzői kollektívában legyen gyakorló pedagógus és tudós is. Mindaddig, míg egy-egy tudomány területén nem lesznek olyan egyéniségek, mint például Kodály, — poéta és pedagógus volt egy személyben, ez a megoldás látszik a kollektíva ideális kooperációja esetében — a legelfogadhatóbbnak. fi Az élmény szó itt nem a német szellemtörténészek Erlebnis-fogalmával, hanem az aiijol szász empirikus pszichológia „experience" fogalmával rokon. 312
