Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1973-02-01 / 6. szám - zt-: A pályaválasztásról / Figyelő
Figyelő A pályaválasztásról A 'kilencéves alapiskola utolsó évfolyamait ezekben az utóbbi hónapokban elsősorban az a kérdés foglalkoztatja országszerte: mihez is kezdjen a 15 éves ifjú. amikor befejezi a kötelező iskolalátogatást, hol tanuljon tovább, milyen szakmát válasszon, mi felelne meg a legjobban érdeklődésének, felkészültségének és lehetőségeinek. Az iskola és a Szülők és Iskola- barátok Szövetsége képviselőinek egyaránt nehéz a feladatuk: képviselniük kell az ifjúság érdekeit, és ugyanakkor figyelembe kell venniük a társadalom szükségleteit is. Ez az izgalom nem múlik el könnyen, hiszen közismert tény, hegy számos középiskola — általános és szakiskolák egyaránt — nem veheti fel az összes jelentkezőt, tehát a választást újból mérlegelni kell, a lehetőségkeresés tovább folytatódik. Szerencsére a kereslet nagyobb, mint a kínálat, hiszen az újságok hirdetés- rovataiban számtalan hirdetést olvashatunk, hogy egyes üzemek ipari tanulókat keresnek. Ez nemcsak azt bizonyítja. hogy nálunk nincs munkanélküliség, de azt is, hogy főként a szülők túlságosan bizonyos divatos szakmák felé irányítják gyermekeiket. Nem létezik olyan társadalmi rendszer, ahol az egyén leendő szakmáját, esetleg munkahelyét kizárólag saját, szubjektív kívánságai szerint választja meg. A pálya- választásban és a konkrét munkahely kiválasztásában nincs abszolút szabadsági Csak relatív szabadságról beszélhetünk, amikor is a „szabadság“ foka a munkaerőkereslet, az elhelyezkedés terének bőségétől függ. Az ifjúság elhelyezésére vonafkozó elvek, útmutatók egyértelműen hangsúlyozzák. hogy a serdülők elhelyezését össztársadalmi ügyként kell kezelni. Nem értelmezhetjük csupán évenként megismétlődő egyszeri akciónak, hiszen m ndig más és más if jakról van szó. Mindiq a tanuló komplex értékeléséből kell kiindulni! Egy bizonyos pályára való elhatározás a pályaválasztási tanácsadóknak a szülőkkel és a tanulókkal folytatott több éves nevelőmunkájának legyen az eredménye. Az iskolának ismernie keli a saját és a szomszédos járás időszerű ökonómiai problémáit, valamint a nemzetgazdaság fejlesztését meghatározó állami terv célkitűzéseit, hogy mindkettő figyelembevételével irányíthassa az ifjúságot. A 15 évesek túlnyomó többsége munka- viszonyba lépve szerzi meg szakmáját. Ez épp olyan nehéz folyamat, mint a szak- képesítés megszerzésének egyéb módjai, a szakmunkásképzés ugyanis egyre magasabb színvonalon folyik. Az iparitanulók képzése a következő helyeken történik: a) az egyes szervezetek által irányított szakintézetekben (odborné učilište); b) az iparitanuló központokban (učňovské strediská), amelyeket a szervezetek olyan helyen létesítenek, ahol szakintézet létrehozására hiányoznak a feltételek. E központok csupán a tanulók szakképzését végzik, esetleg iskolai és munkafolyamaton kívüli nevelésüket. Az általánosan képző és a szaktárgyakat az iparitanuló iskolákban tanítják; c) az ún. tanonciskolákban, amelyeket az iskolaügyi hatóságok irányítanak. Itt csak elméleti oktatás folyik. Szakképzésit
