Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1973-02-01 / 6. szám - Pálinkás Zsuzsa: Egy énekkar működésének története
A kórus fejlődésében jelentős segítséget jelentett egy új érsekújvári dalos találkozó, ahol önálló fellépésünkön túl az összkarban kötelezően 0. Francisci — „Ifjú brigád dala“ című háromszólamú kórusművet énekeltük. Ez a fejlődés egyébként sem véletlen, hanem folyamatos munka eredménye: a heti két próbán a kórusművek betanulásán kívül egyre több helyet kapott a hangképzés, hallás és ritmusfejlesztés, szolmizálás, ami a kórustagok egyéni fejlődését is segíti. A kórus életének jelentős tényezője az évről évre meghirdetett Ifjúsági Alkotóversenyek körzeti és járási fordulói, ahol 1962-ben még III. helyen, 1963- ban a II. helyen, de később szinte minden évben első helyen végzett a kórus. Ez a tény igen jelentős, mert szinte egyetlen kritérium a kórus megítélésére. Az is hosszú évekbe telt, míg környezetünket sikerült meggyőzni a karéneklés és egyáltalán a zenei nevelés fontosságáról. Hiszen még a pedagógus- képzésnél, zeneszakosok nevelésénél sem fektetnek rá elég hangsúlyt. A kórus társadalmi fejlődését bizonyítja, hogy fellépésével meghittebbé varázsolja a polgári ünnepeket. Énekeltek a gyermekek névadó ünnepségén, ezüstös arany-lakodalmasok polgári ünnepélyén, szociális otthon idős, beteg s magányos lakóinak is. A következő években a kétműszakos tanítás annyira nehezítette munkánkat, hogy már csak a felső tagozatos tanulókat tudtuk beszervezni a kórusba, s így a létszám is jelentősen megcsappant. A pillanatnyi hátrány azonban később a hangterjedelemben közelebb levő korosztályok színvonalbeli fejlődése, a kórus egységesebb, tömörebb hangzása révén megtérült. A megtorpanás csak átmeneti jellegű volt. A fejlődő kórus már helyet kapott az országos rendezvényeken, ahol nagyon szép művészi és emberi élményekkel gazdagodott. Első ilyen élményünk: a „Jókai-napok 1965“ záróakadémiája, ahol a gyerekek olyan rangos partnerekkel énekelhették Kodály Z. „Magyarokhoz“ — című művét az összkarban, mint a Vasas kórus Budapestről s a CSTMKÉ. Jó érzés volt nekem s a gyerekeknek együtt énekelni, s felemelő élmény, amikor Ágh Tibor karnagy mozdulatára 300 torokból csendült fel az ének: „Nem sokaság, hanem lélek, szabad nép tesz csuda dolgokat“. Azóta hagyománnyá vált, hogy a JN megnyitó ünnepségein kórusunk gyerek- hangja kíséri a hősök emlékművének koszorúzását. A fehérblúzos piros nyakkendős gyerekkar évről-évre üde színfoltja a város rendezvényeinek: az NOSZF évfordulója alkalmából rendezett ünnepi akadémia, május 1, nemzetközi nőnap és gyermeknap és még sok más. De megható pillanatai az évnyitó és évzáró ünnepélyeknek, amikor dallal köszöntjük az elsős kisdiákokat s dallal búcsúztatjuk a nagyokat. Rendszeresen meghívott vendégei vagyunk a Gadóci Mezőgazdasági Szak- középiskola ünnepeinek: mi énekeltünk, amikor iskolai CSEMADOK szervezetet alapítottak, a Februári Győzelem és a CSKP jubileumain. Iskolánk zeneszakos pedagógusának személyében új karnagyot kapott a kórus s én személy szerint nagy segítséget a kórus vezetéséhez. A kórusban végzett munka megoszlik, a szólampróbák párhuzamosan folynak. Mindez kedvezően befolyásolja a kórus fejlődését. Az 1967-es év egy nagy iskolai esztrád előkészületeinek jegyében telt el, ahol a kórus a műsor jelentős részét adta. Ez és az össz-szülői értekezletek egyúttal olyan alkalmak is, ahol a szülők is megjelennek s meggyőződnek arról, hogy gyermekeik kóruspróbákon töltött szabad ideje nem elpocsékolt idő. Egyéb vonatkozásokon túl a mi számunkra is nagy jelentőséggel bír, hogy városunkban újjá alakult a régi múlttal bíró munkás-kórus. Meghívásukra a csilizradványi gyermekkarral s velünk egy családi jellegű dalos összejövetelen énekeltünk mintegy a magunk és egymás örömére a helyi munkásotthonban. Ez a kapcsolat az indításnál, de később is sokat nyújtott számunkra. Szakmai és emberi vonatkozásban is. Mindig megható érzés, amikor a felnőtt vagy 177
