Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1973-02-01 / 6. szám - Tankó László: Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára…
gi vizsgáig nagyon sokszor találkoznak, s különböző formában ízlelgetik, ismergetik verseit, gondolatait, amihez azonban szinte elengedhetetlenül szükséges a tanító irányító, oktatónevelő munkássága, a tanító közvetítő szerepe. A pályázat tehát a tanítónak éppen ezt a gyakorlati munkáját tűzte ki célul, ezt kellett a pályamunkában kötetlen terjedelemben feldolgozni. Á pályázatra összesen 6 pályamunka érkezett be, s miért — miért nem, valamennyi az alapiskolás Petőfi-taní- tás problémájával foglalkozik. (A középiskolák tanulói, tanárai számára nincs talán Petőfinek mondanivalója? — Pedig nagyon érdekes és hasznos lett volna az alapiskola Petőfi-képét összevetni a középiskolában kialakuló Petőfi ismeretekkel!) Itt is elsősorban a 6—9. osztályok tanítása került előtérbe, ahol a Petőfivel való ismerkedést a 6. osztályban a János vitéz, a 7-ben Aranyhoz fűződő barátsága, majd a 8-ban öt Petőfi-vers (A XIX. század költői; Egy gondolat bánt en- gemet; A nép nevében; Egy estém otthon; Szeptember végén) jelenti. A pályaművek nagyrészt tehát ki- sebb-nagyobb sikerrel és alapossággal ezt az anyagot tárgyalják, s viszonylag kevesebb teret és figyelmet szentelnek az iskolán kívüli irányításnak, nevelésnek, ami természetesen ezen a fokon sem lekicsinylendő. Az adott körülmények között ugyanis, amikor is a magyarországi órakerethez viszonyítva nálunk csak alig néhány óra áll a tanító rendelkezésére Petőfi óriási költészetének és gondolatvilágának megismertetésére, szükséges minden, tanítási órán- és iskolán kívüli lehetőséget megragadni, mint az irodalmi szakkör, a rádió és TV adásai, irodalmi kirándulások, segédeszközök, a tanulók tudatvilágának formálására, alakítására. Egyébként szép példáját adja ennek Miklósy Tiborné munkája. Ezzel szemben viszont Kurcsa András munkájában a csehszlovákiai magyar iskolák követelményeinek megfelelő részletes elemzést kell kiemelni, aki a segédforrások ismeretében gyakorlatilag minden órára kidolgozta a Petőfi-tananyagot. A nemzetköziségre való nevelés, amelyre Petőfi költészete és életútja nagyszerű alkalmat nyújt, úgyszintén minden pályaműben hangsúlyozott figyelmet kap. A pályázat a következő eredménynyel zárult: Az I. díj nem került kiosztásra. Két pályázó, név szerint Kurcsa András milanovcei és Miklósy Tiborné ceglédi tanító II. díjat (1000—1000 Kés) nyert. III. díjjal (750,— Kés) jutalmazták Marták J á n o s n é (Dun. Streda / dunaszerdahelyi tanító munkáját. Különdíjat nyert dr. C s an d a Sándor, egyetemi docens. Jutalomban részesült még S z al a- csy József né (Tur. Podhradie) és Halász Zsuzsa (Mostová). Végül megállapíthatjuk, hogy a pályázat, amelyet Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére hirdettek meg, eredményes és hasznos volt, mégha kiemelkedő pályaművek tömegesen nem is születtek, A beérkezett munkák ugyanis azt bizonyítják, hogy Petőfi egyénisége és költészetének a tanítása közel áll a tanítókhoz, s a pályázat méltó módon egészítette ki az évforduló ünnepségeit• TANKÓ LÁSZLÓ, a bírálóbizottság titkára NAGYÍTÓ! NAGYÍTÓ! NAGYÍTÓ! NAGYÍTÓ! NAGYÍTÓ! Általános műveltségűnk igen fontos része az anyanyelvi műveltség. Iskoláink — az általános iskola első osztályától az érettségiig — sok-sok órát fordítanak arra, hogy megalapozzák és fejlesszék tanulóink anyanyelvi kultúráját. Mit is jelent anyanyelvűnk jó tanítása? Ügy hiszem, akkor tanítjuk jól a magyar nyelvet, ha óráink színesek, elevenek, vonzók és eredményesek. Sokat beszélünk mostanában a korszerűségről. Milyen a korszerű magyar 174