Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1973-02-01 / 6. szám - Hasák Vilmos: A februári győzelem tükröződése az oktató-nevelő munkában
A februári győzelem tükröződése az oktató-nevelő munkában HASÁK VILMOS ÉS MUNKAKÖZÖSSÉGE A februári győzelem hazánk népei történetének jelentős állomása volt. Az a forradalmi hullám, melyet az októberi forradalom indított el, hol a felszínen, hol az események mélyén, de állandó remegésben tartotta társadalmunkat. Ennek a folyamatnak a betetőzése, kulminációs pontja volt a februári győzelem. Az ilyen fontos eseményeknek különös aktualitást ad a kerek évforduló (az idén ünnepeljük szocialista forradalmunk 25. évfordulóját]. Az ilyen alkalmakkor az emlékezés intenzívebb, a tömegtájékoztatási eszközök segítségével lényegében a társadalom minden rétege kapcsolatba kerül az eseményekkel — természetesen azok tanítására is hatással van. Hogyan tükröződhet e nagy esemény az egyes tantárgyakban? A történelemórákon egy olyan történelmi esemény tárgyalása, melyre valamely időszakban ráterelődik a figyelem, bizonyos szempontból könnyebb, bizonyos szempontból nehezebb, de mindenképpen más, mint egyébként. Rövid cikkünkben nem kívánunk általános érvényű módszertani tanácsokat adni a történelemszakosoknak, csupán néhány problematikus dologra hívjuk föl a figyelmet. Ha ezeket a pedagógusok figyelembe veszik, a februári győzelem, mint történelmi esemény, szervesen épülhet majd bele tanulóink történelemszemléletébe. A februári győzelem néven ismert történelmi esemény alapiskoláink 9. évfolyama tananyagának része, mégpedig „A szocialista forradalom új győzelme“ fejezet egyik egysége. Mivelhogy az utolsó évfolyam anyaga, a pedagógus részéről annak tárgyalásánál az értelmi hozzáállás kell hogy domináljon az érzelmi hozzáállással szemben. 1. Van néhány észrevételünk magának az eseménynek a tárgyával kapcsolatban is. Sokszor tapasztalható, hogy a tanító a februári győzelmet szinte a semmiből hirtelen keletkezett eseményként adja elő. Nem látja ő maga se, vagy a jobbik esetben csak a tanulókkal nem tudja láttatni a történelem folyamatába való beilleszthetőségét. Egyébként történelemszemléletünk pszichikai beállítottsága olyan, hogy a forradalmi eseményeket, mivel aránylag hirtelen jönnek ,és gyors lefolyásúak, előzmény nélkülieknek vagyunk hajlandók tekinteni, nem látjuk a fejlődésben való helyüket. Márpedig ez alapvető hiba. A februári győzelem egy folyamat befejező stádiuma: végső győzelem a proletárdiktatúra megteremtéséért folytatott harcban. (Hazánk történetében ennek a folyamatnak lényeges állomásai a következők voltak: a Szlovák és a Magyar Tanácsköztársaság; az első Csehszlovák Köztársaság jellegéért folytatott harc; a munkásosztály harca a kommunista párt vezetésével a két világháború között, különösen a nagy gazdasági válság idején; a munkásosztály és a párt részvétele az ellenállási harcban; a második Csehszlovák Köztársaság megalakulásától 1948-ig folytatott politikai harc.) Hogy a tanulók a lehető legtisztábban lássák ezt a folyamatot, s hogy a februári események ennek a folyamatnak a csúcsára kerüljenek, ezt a következő módszertani megoldással is elő lehet segíteni: A februári eseményeket tárgyaló óra előtt egy összefoglaló órát lehet tartani, melynek egyik felében az 1945-ig tartó eseménysornak a szocialista forradalmat előkészítő fő állomásait ismételjük át kérdés- felelet formájában, a másik felében a tanító összefoglalójában az 1945 után eltelt eseményeket tárgyalja szigorú rendszerszerűséggel. Rá kell mutatni arra is, mi gátolta és mi segítette a minél hamarabbi szocialista átalakulást. 167
