Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)

1973-02-01 / 6. szám - Pék Vendel: A nép győzelmének 25. évfordulója

csony. Ezt teljes mértékben tudatosítanunk kell. Azzal, hogy iskoláink­ban elsajátítjuk a szlovák nyelvet, még nem vesztettük el nemzetiségi hovatartozásunkat, de elérjük, hogy fiataljaink nagyobb számban nyer­hetnek főiskolai képesítést. Február teljes utat nyitott a magyar nemzetiség számára a kulturális felemelkedéshez. Nyitva állnak nemzetiségünk előtt mindazon intézmé­nyek, melyek a magyarság körében a kultúra terjesztését szolgálják. A sok lehetőség közül csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy a rádió hetente több mint 30 órát szentel a magyar ajkú hallgatóknak. Napila­punk, az Űj Szó és hetilapjaink nagy figyelmet szentelnek a magyar aj­kú lakosság politikai, kulturális és más oldalú képzésének. Senki nem akadályoz bennünket, hogy még többet tegyünk kulturális felemelkedé­sünk érdekében. Azonban a továbbhaladás érdekében igen fontos, hogy a magyar nemzetiségű értelmiség nagyobb aktivitást tanúsítson saját nemzeti kultúrája hagyományainak ápolása iránt. Fontos, hogy kevesebb legyen a kultúra passzív befogadója, és egyre több legyen az aktív mű­velő. Sajnos, értelmiségünk soraiban gyakran találkozunk azzal a hely­telen nézettel, hogy a kultúra terjesztéséért csupán a tanítóság felelős. Pedig ma már a tanítóságon kívül egyre több a fiatal értelmiségi, akik ugyanolyan arányban éreznek felelősséget a szocialista kultúra fejlesz­téséért. Az elmúlt években sokan akadtak, akik kétségbe vonták pártunk nem­zetiségi politikájának helyességét. Nem akarták ezt tudatosítani vagy szándékosan igyekeztek éket verni a nemzetek és nemzetiségek közé és ezzel igazolni, hogy a párt a februári győzelem után semmit sem tett a nemzetiségekért, a magyar nemzetiség felemelkedéséért. Pedig az elmúlt huszonöt év alatt olyan utat tettünk meg, melyet joggal nevezhetünk sike­rekben gazdag előrehaladásnak. Nemzeteink és nemzetiségeink közelebb kerültek egymához az elmúlt huszonöt év alatt. Kölcsönösen megismer­kedünk egymás kultúrájával. Tovább szilárdulnak a nemzetek és nem­zetiségek között a testvéri kapcsolatok. A szövetségi államjogi elrende­zés tovább szilárdítja a két nemz&t együttműködését és megfelelő felté­teleket biztosít a nemzetiségek további fejlődéséhez. A nemzetiségi politika területén elért eredmények azonban köteleznek bennünket, hogy az elkövetkezendő években még nagyobb figyel­met szenteljünk elsősorban iskolaügyi téren a hazafiasságra neve­lésnek, a kölcsönös megbecsülésnek és nem utolsósorban a proletár nemzetköziség szellemében való nevelésnek. Erre kötelez bennünket február hagyatéka és az elmúlt negyedszázad sikerei. Husák elvtárs az SZLKP kongresszusán a következő szavakkal fejezte ki pártunk politi­káját a nemzetiségi kapcsolatokat illetőleg: „Elmondhatjuk, hogy nem­zeteink és nemzetiségeink között lényegesen megjavultak a kapcsolatok, hogy ma nincsenek különösen súlyos problémák a csehek és a szlová­kok, vagy Szlovákiában a szlovákok és a magyar s az ukrán polgártársak kapcsolatában. Habár nincsenek rendkívüli problémák, internacionalista pártunk köteles ezekre a dolgokra gondolni és a nacionalizmus és a so­vinizmus bármilyen még a legkisebb megnyilvánulására is reagálni.” A proletár nemzetköziség szellemében való nevelés iskoláink egyik leg­jelentősebb feladata. Ezzel kapcsolatosan a következőket mondotta: „A proletár internacionalizmusnak megvan a hazai belföldi vonatkozása is 164

Next

/
Thumbnails
Contents