Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-12-01 / 4. szám - Sz.J.: Az iskolaérettség és az iskolába való előkészítés / Figyelő
ban az óvónők, az iskolában a pedagógusok végzik. Az átlagosnál gyengébben fejlett gyermeket akár jártak óvodába, akár nem, egy évre korrekciós osztályba javasolják, ahová 12—15 gyermek jár. Ennek elvégzése után rendes bizonyítvánnyal lép a gyermek a 2. osztályba. Ha valaki közülük nem felel meg, úgy szerepel, mintha egy évre felmentették volna, és a következő ősszel a normál létszámú első osztályba megy. Van tehát, aki rendes időben, de háromhónapos előkészítő foglalkozás után, van aki a korrekciós osztály elvégzése után — bár néha egy évvel később — kerül az első osztályba. Itt azután egy szinten, együtt, közösen és bukásveszély nélkül haladhatnak tovább. A folyóirat 1972. évi 8. számában Kay- ser Albertné ismerteti a három hónapos előkészítő tanfolyam, valamint a korrekciós osztály anyagát, eddigi eredményeit. Az előkészítő foglalkozások feladata: megalapozni és fejleszteni azokat az alapvető szokásokat, viselkedési formákat, amelyek az iskolai közösségbe való beilleszkedés feltételei, továbbá: fejleszteni a tanuláshoz, az eredményes iskolai teljesítményhez szükséges alapvető készségeket bizonyos tárgyi ismeretek elsajátításával párhuzamosan stb. A foglalkozások előre pontosan, céltudatosan megtervezett, mégis kötetlen formában folynak, heti két alkalommal, 3—3 órában. Az első osztályban tanító pedagógusok szerint akadt olyan gyermek, akit a korrekciós osztályba irányítottak, de részt vett a három hónapos előkészítőn, és ez alatt az idő alatt annyit fejlődött, hogy a korrekciós osztály helyett egyenesen a normál létszámú első osztályba lépett. A korrekciós osztály tananyaga teljesen megegyezik a normái létszámú első osztályéval, azzal a különbséggel, hogy a tananyag egy évre való elrendezésében a pedagógusnak nagyobb szabadsága van. Az órák telezettek, többször tagolják pihentető szünetek, sok mozgással, játékkal. Mivel a korrekciókra szoruló gyermekek többsége beszédhibás, legalább is rosszul, nehezen fejezi ki magát, sok helyen a logopédiai kezelés is rendelkezésükre áll. Ez különösen fontos, ha arra gondolunk, hogy tiszta, világosan tagolt kiejtés nélkül sem olvasni, sem helyesen írni nem lehet, az anyanyelv tökéletes használata nélkül az idegen nyelvek tanulása is reménytelen, a beszédkészség hiányai pedig ia gondolkodás fejlődését is hátráltatják. A korrekciós tanításban a modern pedagógia vívmányát látjuk, mely kiváló eszköz az általános iskolai bukások és a túlkorosság leküzdésére, az egyéni életsorsok fontos támogatója. Sajnos egyelőre csak a főváros és néhány nagyobb vidéki város dicsekedhet ezzel a vívmánnyal. SOCIALISTICKÁ ŠKOLA Az iskola meglehetősen sokat követel meg az iskolába lépő gyermektől. Az iskolai munkára való előkészítés ezzel szemben általában minimális szokott lenni, nem beszélve arról, hogy a gyermekek jelentős százaléka óvodai előkészítés nélkül egyenesen a családból jön. Amennyiben az iskolaérettséghez szükséges szoma- tológia és intellektuális tényezők nincsenek arányban az iskola követelményeivel, a gyermek egészséges további fejlődése évekig is eltartó zavart szenved. Az iskolaorvos és a pedagógusok érdeke megegyezik: a gyermek fiziológiai fejlődésének megfelelően biztosítani ikell az oktatás folyamatának eredményes voltát. Ezért szükséges, hogy minden leendő elsősről a beiratkozás és az iskola kezdés közti időben megtudjuk, hogy alkalmas-e az iskolakezdésre. A folyóirat 1971—72-es évfolyamának 9. számában J. Naidr és Z. Kreibich vázolják több mint félezer plzeni elsős körében végzett felméréseiket. A gyermekek 2 %-a mutatkozott iskolaéretlennek (látási és hallási hibák, a térészlelés fogyatékosságai, szegényes szókincs, hibás kiejtés, fáradékonyság, szóródó figyelem). A gyermekek további 2,4 %-a ugyan iskolaérettnek tűnt, de fokozott figyelmet igényelt az óvodáskorban és az iskola kezdése után is (térészlelési fogyatékosságok, grafikai ábrázolás készségének hiánya, részleges lateralitás stb.). A szerzők ikifejtik, hogy társadalmi szempontból is milyen fontos, hogy a gyermek zavartalanul beilleszkedjen az iskolai életbe. Ezt már Komenský is hangsúlyozta, ő volt az első iskolaérettségi teszt szerzője (az iskolaérett gyermek az alma és a pénz közötti választáskor a pénzt részesíti előnyben). Az iskolaéretlen gyermekek számára korrekciós (vyrovnávacie) osztályok létesítését írja elő a kilencéves iskolák munkáját megszabó szervezési szabályzat. A jövőben egyre több gondot kell fordítam azoknak a gyermekeknek a nevelésére, akiknek elhalasztották az iskolakezdést. Az ábrázolási készség fejlesztése mellett nyelvszegény környezetből érkező gyermekek beszéd- és kifejezőkészségének a fejlesztése tartozik a leglényegesebb feladatok közé. (A szakemberek sokat foglalkoznak az utóbbi időben a ,,nyelvi bar- riéra“ fogalmával, vagyis a család és a 126
