Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-11-01 / 3. szám - (Z.): Az olvasóvá nevelés problémái / Figyelő
Figyelő Az olvasóvá nevelés problémái PEDAGÓGIAI SZEMLE Mint ismeretes, az 1972-es eztendőt az UNESCO a könyv világévének nyilvánította. írókból, kiadókból, könyvtárosokból, könyvkereskedőkből és dokumentáto- rokból álló hivatalos nemzetközi szervezet dolgozta ki a könyvvel kapcsolatos teendők irányításának alapelveit. A szervezet az UNESCO-val karöltve deklarációval óhajtja leszögezni a nemzetközi könyvév alkalmából, hogy a könyveknek és a velük kapcsolatos anyagoknak az őket megillető helyet kell biztosítani, mivel alapvető szerepet töltenek be az egyéni érvényesülés elősegítésében, a társadalmi és a gazdasági fejlődésben, a nemzetközi megértésben és a békében. Az ünnepélyes kiáltványt a folyóirat 1972. 7—8. számában olvahatjuk. A Nemzetközi Könyvév alkalmából a Pedagógiai Szemle egész sor tanulmányt tett közzé, amelyek az olvasóvá nevelést támogatják. Ilyenek: Tóth B.: Ifjúsági irodalom és változó világ; Szeberényi Zoltánná: A szlovákiai magyar tanulók irodalmi érdeklődése; Bauer Gabriella: Üj törekvések a kisgyermekeknek szánt mai magyar gyermekirodalomban; Kozma Tamás: Taxonómia az olvasás tanításban; Körmöczi László: A könyv és az önálló olvasás lélektana; Tóth B.: A legjobb ifjúsági olvasmányok nemzetközi katalógusa, Csőregh Éva: Olvasó és nem olvasó gyermekek. Csőregh Éva említett tanulmányában mintegy összefoglalja a „ki“, „mennyit“ és „mit“ olvasnak kérdésekre választ adó kutatások, felmérések néhány eredményét. A mesemondás — meseolvasás problémáját fejtegetve megállapítja, hogy a meseigény filo- és ontogenetikusan is szükség- szerű fejlődésszakasz. A mai gyermek is igényli — azonban a szülők nagyfokú elfoglaltsága, fáradtsága következtében a gyermekek élőszóbeli mesehallgatás igényét más csatornák: a rádió és méginkább a televízió esti meséi elégítik ki. Budapesti és vidéki általános iskolák másodikos tanulói között végzett felmérés (Mészáros István] adatainak összesítésével kiderül, hogy a vidéki gyermekek meseigénye nagyobb, mint a fővárosi, könyvvel különben bővebben ellátott szülők gyermekeié. A szerző a könyvellátottság kérdésén túl a kedvenc írót és a kedvelt olvasmányfajták kérdését vizsgálja. Az adatok összevetése alapján kevesli az olyan olvasmányokat, amelyek a szépségre, értékre reagáló művészi élmény forrásai volnának. Az irodalmi ízlésvizsgálatok szerint az ifjú olvasók versszeretete a korral rohamosan csökken. A szerző szerint a verset nem olvasó, nem szerető gyermek és serdülő negatív motivációjának forrása nem a sajátos, hozzájuk szóló versek hiányát jelenti, hanem „sokkal inkább az irodalomtanítás belemerevedett verselemzéseiből és a tananyag-versek jelenleg érvényben levő szerencsétlen összeváiogatásából adódik. Felfigyeltek már erre mások is, megállapítván, hogy a tanári verselemzés hogyan válik a költői alkotások erőszaktételévé, a vers voltától megfosztott vers lapos közhellyé“. A 6. számban Körmöczi László: A könyv és az önálló olvasás lélektana címmel (főképp a 8—14 éves tanulók pedagógusai számára] azoknak a tudnivalóknak a vázlatát közli, a- melyek segítségünkre vannak úgy adni a gyermek kezébe a könyvet, hogy az mint többek közt a permanens tanulás eszköze is végigkísérje őket egész életükön. Csupán néhány alcímet közlünk e tanulmányból. Az önálló olvasás kezdete. A kellően gyors olvasás. Szövegritmus, az olvasás ritmusa. Érdeklődés, igény, motiváció. (Itt az élményt és ismeretet szerző olvasás pszichikai vonásainak vázlata után azt a kérdést közelíti meg, hogy miért olvas a gyermek.] Évszázados felfogás a jó könyvről. Példák az igaz és a talmi műre. A könyv hatása az olvasó fiatalokra. E problémákra a szerző szinte kizárólag külföldi források, tapasztalatok alapján válaszol. 90
