Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1971-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: Gondolatok a korszerűsítésről / Az alapiskola felsőtagozatának problémái
Az alátámasztási pont (VIII) az „emelőt“ (III—IX) két olyan (III—VIII, illetve VIII—IX) részre osztja, amelyekre az ismert összefüggés, а В : C = VIII—IX : III—VIII érvényes. Csak míg a tőlünk függetlenül létező objektív valóság világában а В és C erejét, súlyát a gravitáció okozza, addig érzelmeink szubjektív világában a kiegyensúlyozó erő az olvasni tudó emberben van, mert .. akinek szép a lelkében az ének, az hallja mások énekét is szépnek“. A záró versszakot, tehát a C értékét és súlyát már maga a vers félig-meddig készen nyújtja, s ezzel a zárást — anélkül, hogy automatikussá tenné — megkönnyíti, a kompozíció mérlegét kiegyensúlyozza. Az egész költeményből kizárólagosan következik ez a gondolat-zárás, mely rádöbbenti az olvasót: az emberi együttérzésnek mindig osztályt art alma van. Mert a kizsákmányolt gyári munkás miért is sajnálná a gyártulajdonost, a földműves a földbirtokost! De, ugyanakkor, közvetve vagy közvetlen, az emberi együttérzés egy szállal mindig az édesanya iránt érzett gyermeki szeretethez is kötődik. A költő az emberi együttérzésnek ezt a két eredőjét, ragadja meg mondanivalója jobb kidomborítása érdekében, az antipátia és a szimpátia szembeállításának ábrázolásakor. Virtuóz pedagógiai ötlet, hogy a tankönyv szerzői éppen ez után a költemény után iktatták be feladatul a következő fogalmazást: Vasárnapi szórakozás falunk kultúr- otthonában. (Nevelési momentum: a falu élete megváltozott, ma már nem a kocsma a kulturális centrum!) A kiváló ötletet azonban a tankönyv elfecsérli, mert nem mondja meg, hogy a költemény absztrahált acélszerkezetére lehet (kell?) ezt az életképet rákomponálni. Ezáltal az analízis, a szintézis, az absztrahálás, a rendszerezés, az analógia, a lényeg kiemelése, a többszörös összefüggések felismertetése után elmulasztja az átvitelnek, mint logikai kategóriának és a képzelet fejlesztését, tehát a szerzett ismeretek gyakoroltatását. A fogalmazás vázlatának egyik variánsa ezek alapján tehát kb. így festene: A. Bevezetés A téma helyhez, időhöz kötése. A cselekmény megjelölése (hol, mikor, milyen?) B. Tárgyalás A cselekmény leírása — akadály — ennek legyőzése. C. Bejeiezés Tanulság, poént. A téma tanulócsoportonként más-más is lehet. Pl. a kultúrház leírása; hol van, környezet (kívülről); berendezése (belülről). Funkciója — színielőadás lesz. Édesanya készülődése a színielőadásra. Az előadáson. Hír: — lázas a gyermek. A szomszédék lánya önként vállalja a gyermek ápolását. Az önként nyújtott segítség a legszebb emberi tulajdonságok egyike. Véleményünk szerint a fogalmazáshoz és a költemény elemzéséhez együtt kellene megadni a feladatokat, melyek ezek után kb. így alakulhatnának: Milyen a költeményben az А, В (1 + 2), C részek aránya (hány sor)? Legyen a fogalmazás egyes részeinek aránya is hasonló (habár az arányokat mindig a mondanivaló súlya határozza meg és nem a mondatok száma). Figyeljük meg, hogy Petőfi milyen hangulatot és feszültséget teremtő ellentétes képeket használt és hol, jelöljük ezeket az ábrán. Próbáljunk fogalmazásunkba mi is néhány ellentétes képet beépíteni. Persze minden gyakorlat vitatható, és minden gyakorlatnál lehet mást, sokkal jobbat alkotni. Azonban minden gyakorlatnak a logikai műveletekkel és a logikai kategóriákkal kell munkáltatnia a tanulókat. Mert „... a műveltségnek mondott emberi rétegben a megértés a személyiséget formáló legátfogóbb tényező. Hatására módosulnak az ember törekvései, érzelmi beállítódásai is, és váltódnak ki egészen új 47