Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)

1972-06-01 / 10. szám - (egri): Jogos büszkeség / Hírek

v

amit kivétel nélkül valamennyi felszólaló hangsúlyozott: valamennyi rendszeres olvasója a Szocialista Nevelésnek a lap sokat segít mindennapi oktató-nevelő munkájában, sokszor közösen olvassák el és alaposan megvitatják a megjelenő cikkeket. Csak — és ez természetes — pedagógusok lévén, mindenki a saját területében szeretne még többet olvasni. A segítséget pedig — és ez ,is természetes — elsősorban a Szocialista Neveléstől várja.

Amint dr. Onódi János helyettes is hangsúlyozta zárszavában: minden óhajt

gondosan feljegyeztünk és magunkkal viszünk. A lehetőségekhez mérten fokozatosan realizálni fogjuk azokat, hogy még jobban segítsük olvasóink, a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű pedagógusok munkáját.

Ez úton pedig még egyszer köszönjük Tóth Lenke igazgató elvtársnőnek és Vígh Béla járási tanfelügyelő elvtársnak, hogy lehetővé tették ezt a számunkra is rendkívül hasznos összejövetelt.

Egri Ferenc

Jogos büszkeség

Esetenként a büszkeséget sem kifogásolhatjuk. Főleg akkor nem, ha a művet — amivel szívesen dicsekszünk — kitartó és szorgalmas munkával hoztuk létre.

Mindez akkor futott át agyamon, amikor félve elejtett célzásomra örömmel és büszkén mondták:

— Tessék, szívesen megmutatjuk. Már mások is érdeklődtek, sőt egy-egy iskola egész osztálya is eljött tanárával együtt, hogy a kiállított és összegyűjtött dokumentumok segítségével alaposabban megismerje a párt és a munkásmozgalom történelmét.

De nem fokozom tovább a kíváncsiságot. Elárulom: Bratislavában, a Duna utcai iskolában jártam. Amit látni akartam, az pedig nem más, mint az iskolai Emlékszoba.

A szobában jobb és baloldalt hatalmas panelok sorakoznak. Az elsőn a 20-as évek munkásmozgalmi eseményei elevenednek meg előttünk írásban és képben, az utolsón pedig ugyanilyen formában a jelen. A közbeeső panelokon a két időpont közötti harc egy-egy jelenős állomásának eseményei láthatók. A kiállítás anyaga teljes egészében végigkíséri a párt és a munkásmozgalom történelmét, kiegészítve Steiner Gábor és Major István tevékenységével.

Ez adja a kiállítás regionális jellegét, ez az a hatalmas plusz, ami a kitartó hangyamunka eredménye. Ez után kutattak az iskola diákjai a Párttörténeti Intézet levéltárában, ezért utaztak el Budapestre, ahol felkeresték Steiner Gábor fiát és harcostársait, és ezért hallgatták órák hosszat lenyűgözve Major elvtárs özvegyét és Steiner Gábor lányát.

Az iskola kis és nagy diákjai állandóan kapcsolatban állnak a két család élő tagjaival, együttműködnek a gyűjtésben, és gyakran találkoznak.

Amint megtudtam, a gyerekek örömmel kutatnak. Ezt bizonyítja az állandóan bővülő gyűjtemény.

— Ha legközelebb eljön, már egy vitrin is lesz a szobában, amelyben Major és Steiner elvtársakkal foglalkozó irodalmat és életükkel kapcsolatos tárgyakat állítjuk ki.

így mondták, és bizonyára így is lesz. A már meglevő kiállítás és a lelkes hang a bizonyíték. Bűn lenne, ha kételkedném. Mert ahol olyan mesterien tudják irányítani az anyaggyűjtést, mint Róják Dezsőné és Roskó Károlyné; ahol olyan pedagógusok vannak mint Kosík József és Józsefné — ők készítet318