Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)

1972-06-01 / 10. szám - Papp Endre: Játék és tanulás / Az alapiskola korszerű segédeszközei, módszerei és eljárásai

lő, aki tiltakozni fog a néhány játékszer megvásárlása ellen.

Ezután mutassuk be és diktáljuk fel azokat a játékszereket, eszközöket, tárgyakat, amelyeket érdemes minden tanulónak beszereznie. Azokat is mutassuk be, amelyeket nem kell minden tanulónak megvennie. A szülők maguk jelentkeznek majd, hogy mely játékszer van meg gyermeküknek, és ki melyiket hajlandó beszerezni. (Ügyeljünk arra is, hogy kapható játékszereket ajánljunk.) A tárgyak között legyen olyan is, amit a szülők a gyermekükkel együtt készítenek majd el.

A játékszerekkel kapcsolatos szülői értekezletet ajánlatos abban a teremben tartani, ahová a gyermekek járni fognak. A szülőkkel azt is megbeszélhetjük, hogy a játékszereket, munkaeszközöket hol és hogyan fogjuk tárolni. Ha nincsenek megfelelő szekrényeink az osztályban, akkor ajánlatos egységes méretű tarisznyákat, zsákokat varratni a szülőkkel, amit az osztályban egy fogason, vagy a padra akasztva, de mindig kéznél tartunk. Nagyon praktikus ládikákban, fiókokban és témakörök szerint csoportosítva tárolni a játékszereket.

Nagyon jó alkalom a didaktikai játékok mellett a könyvről is szólni. Legtöbb szülő elvárja, hogy a tanító tájékozott legyen a gyermekkönyvekről. A könyvvásárlást, az olvasónevelést is ajánlatos ezzel az akcióval egybekötni, úgy, hogy a szülőkkel megbeszéljük az új tanév kötelező és ajánlott olvasmányainak jegyzékét is. Meg kell mondanunk a szülőknek azt is, hogy a jegyzékből mi van meg az iskolai, a helyi könyvtárban, és mit ajánlunk a tanév elején, karácsonyra, név- és születésnapra, a tanév végére megvételre.

A jól irányított játékok során a gyermek gyarapszik ismeretekben, ugyanakkor jelentős mértékben fejlődik tevékenysége. A játéknál nem a játék, hanem a tevékenység, a manipuláció szerzi az örömöt. Ez bizonyos fejlődési fokon olyan játékos tevékenységgé alakul, amely már elhatárolható a játéktól. A játék, mint alapvető tevékenységi forma átadja helyét más tevékenységi formáknak, pl. a

konstruáló játékból fejlődik ki a barkácsolás, a mozgásos játékokból a sporttevékenység, a didaktikus játé- kokbból a szellemi tevékenység, a tanulás, az eredmény motiváló hatása.

A pedagógus feladata tehát, hogy olyan légkört, helyzetet teremtsen az osztályban, úgy irányítsa a tanulókat, mintha ők maguk szabadon, önállóan, saját kezdeményesükből választották volna meg a foglalkozásukat, a játékukat. Az ilyen maguk választotta játék, foglalkozás, tevékenység közben beleélik magukat a vállalt szerepbe, azonosulnak a játék funkcióival, miközben önként vállalják a szerephez és a funkcióhoz kapcsolódó szabályok gyakorlását is. így komoly, nehéz munkát végeznek, pl. igazi matematikát tanulnak játszva, jó kedvvel, megerőltetés nélkül, és éppen azokat a készségeket, képességeket gyakorolják, amelyeket mi szeretnénk bennük kialakítani. Természetesen a gyermeki megnyilvánulás, önállóság és aktivitás nem zárja ki a pedagógus szerepét, sőt, feltételezi azt, de ne a pedagógus legyen a tudás forrása, a vitát se ő döntse el, és ne ragaszkodjon ahhoz, hogy a maga elgondolása irányába terelje őket. A pedagógus az osztállyal, vagy valamelyik csoporttal együtt dolgozzon, együtt játsszon, úgy mint a többi tanuló.

Ha az alapanyag elsajátításáról van szó, akkor az egész osztály ugyanazzal a játékkal, játékszerrel, munkaeszközzel foglalkozhat. Cserélhetik is a játékszereiket „forgószínpad“ módjára. Más-más játékszerrel, mindenki ugyanazt csinálhatja.

Egy tulajdonság, szabály sok-sok érdekes és változatos gyakorlása után a tanulók összegezzék, foglalják össze, vonják le az általános következtetést. Tehát az önálló tapasztalatszerzés, önálló élmények alapján maguk jussanak el a szükséges általánosításokhoz, szabályokhoz. „Ez azt jelenti, hogy nem kész anyag megtanulására, hanem matematikai igazságok felfedezésére (felfedezni a maguk számára azt, amit a tudomány már felfedezett), tapasztalati úton feltárt matematikai anyag logikai rendszerezésére (bár a tudomány azt már rendszerezte) és végül:

300