Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-06-01 / 10. szám - Papp Endre: Játék és tanulás / Az alapiskola korszerű segédeszközei, módszerei és eljárásai
AZ ALAPISKOLA KORSZERŰ SEGÉDESZKÖZEI, MÓDSZEREI ÉS ELJÁRÁSAI Játék és tanulás PAPP ENDRE Közismert dolog, hogy tevékenység, cselekedtetés nélkül nem fejlődnek a személyiség legfontosabb tulajdonságai, a készségek és képességek. (A tevékenység és a tevékenykedtetés szerepéről már az előző számban írtunk.) A tevékenység és tevékenykedtetés fontossága nemcsak a tanítási órára, hanem az osztályon és az iskolán kívüli foglalkozásokra is kiterjed. A soksok lehetőségből csak néhányat említünk: különböző versenyek, olimpiá- szok, szakkörök, érdekkörök, rendezvények, beszámoltatások, gyűjtések; újságok és folyóiratok feladatainak, rejtvényeinek rendszeres megoldása és a megoldás beküldése; iskolatévé, iskolarádió, a rádió és tévé ifjúsági vagy ismeretterjesztő adásainak megvitatása stb. Az ember, de főleg a gyermek élet- tevékenységéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a játék. A játék nemcsak szórakozást, élvezetet, időtöltést jelent a gyermek számára, hanem segítségével sokoldalúan fejlődik. Megismeri a környező világot, újabb és újabb feladat elé állítja érzék- és mozgásszerveit, de szellemi téren is fejlődik. Játék közben olyan értékes erkölcsi, szellemi és fizikai tulajdonságok alakulnak ki a gyermekben, (pl. megtanul önállóan cselekedni, uralkodni magán; fejlődik akarata, kitartása, figyelme, hozzászokik a nyerés és vesztés, a győzelem és kudarc élményeinek átéléséhez, a tapasztalatok levonásához stb.), amelyek megalapozhatják az embertársaihoz, a társadalomhoz, a munkához, a tanuláshoz való viszonyát. A játékkal történő tudatos alakítást, személyiségformálást már az ókori államok nevelői is ismerték és alkalmazták. „Ök fedezték fel a gyermeki aktivitás és a teljesítmény összefüggését, és állították fel azt a tételt, hogy a játékban is konkrét célokat kell kitűzni, és a célok elérése érdekében megengedhető, sőt szükséges a verseny. Nekik köszönhető, hogy a játék mint a gyermekek sokoldalú foglalkoztatásának és képességfejlesztésének eszköze már a 18. század végén helyet kapott az iskolák tanterveiben.“ (3) Sajnos az utóbbi években ezt szinte teljesen mellőzzük. A gyermekek szívesen játszanak, a játékra nem kell kényszeríteni őket, tehát játékosan sokkal könyebb és eredményesebb az oktató-nevelő munkánk. A játékoknak, főleg a szabályjátékokban (közülük a didaktikai játékoknak) különösképpen nagy szerepük lehet az egyén fejlődésében. Természetesen a játszva tanulás csak akkor lesz eredményes, ha a játék egybeesik a gyermeki tevékenység jellegével, ha cselekvő- és alkotókészségre ösztönöz, ha a sokoldalú fejlődést szolgálja, ha olyan, mintha maguk alakították, találták vola ki, és ha időt, megfelelő légkört biztosítunk a játékra. A szocialista pedagógia átveszi a pedagógia nagy úttörőinek haladó örökségét és a játékban rejlő lehetőségeket a korszerű nevelés egyik fő eszközének tekinti a gyermek fejlődésének minden szakaszában. (3) A játékszerek nem önként adódnak a gyermekek számára, ezeket a felnőttektől kapják, tehát a játékszerek 298
