Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-05-01 / 9. szám - Szeberényi Z. Judit: Tanítói szemmel IV. / Könyvekről
pesség fejlesztésének módszereit, fogásait, feladatlapjait is közli. Ilyen például a jobbról balra „olvasás“ kezdeti módja, ha az egymás mellé rakott állatképek hangját megfelelő sorrendben utánozhatjuk. A beszédkészség fejlesztésének szintén nagy szerepe van az olvasástanítás előkészítésében. A stílusszegény bezédkörnyezetből érkező gyermekek szókincsben, kifejezőképességben, mondatalkotó képességben egyaránt hátrányt szenvednek. A szókincsfejlesztés nem választható el a fogalomképzéstől. A szavak tartalmi jegyeit mélyíthetjük játékosan a „zsákbamacska“ játékkal: rejtett tárgyakat kell felismerni letapintható jegyeik alapján. A szóra való rátalálás kedvelt formái a találós kérdések. Ajánlható s^ókincsfejlesztő-fogalomképző játék a „csakazértis“, amikor éppen az ellenkezőjét kell mondani annak, amit megneveztünk. Az „úgy van — nem úgy van“ felelet vagy az „elhiszem — nem hiszem el“ játék közben egyszerű ítéletek („Télen nagyon meleg van“. „Tegnap átugrottam az iskolát“.) igaz vagy nem igaz voltát döntik el a gyermekek. Nem kis szerepük van az olvasástanítás előkészítésében az akusztikus tényezőknek is. A hallási megkülönböztető képesség fejlesztésének legoptimálisabb formája a szavakban való megkülönböztetés. A gyermekek a hallott szópárok után (például szék — szél, szék — szép) megmondják, hogy ugyanazt vagy nem ugyanazt hallották. Nagy segítség, ha hangoztatás közben a szópárokat ábrázoló képekre való rámutatás lehetőségét is megadhatjuk. A váltóhangos szópárok összehasonlítási lehetőségét elmélyíti, ha tréfás mondatokban alkalmazva javíthatják ki a tévedéseket a gyermekek. Bábunk összevissza keveri a szavakat. Javítsátok ki. „Kati papájával az erdőbe mentünk A fákról sok dobozt szedtünk. Körülöttünk sok állat folt. Arra jött egy ősz, meg egy lombos róka. Megéheztünk és megettük a tenyerünket...“ Ugyanebben a számban Erdős Éva lengyelországi óvodákban szerzett tapasztalatairól számol be. Többek közt megszívlelendő ötletnek tartja a saját kezelésű gyermekkönyvtárat, amellyel a legnagyobbak csoportjában találkozott (Lengyelországban egyelőre még 7 éves korban lépnek iskolába a gyermekek). Mintegy 30—40 kötete van a csoportnak, ezeket részben az intézmény vásárolta, részben a családok ajándékozták. Bizonyos napokon haza szabad vinni egy-két könyvet. A kölcsönzés módja: a kölcsönkérő a mesecím alapján egy kis papírlapon rajzot készít, mellérajzolja vagy esetleg ráírja a nevét. A papirost odaadja az óvónéninek, akinek az éppen ügyeletes segédkönytáros gyermek segít. A rajzot dobozba teszik, megőrzik. A következő héten ennek alapján kérik vissza a könyveket. Nagy szégyen, ha valaki elfelejti visszahozni, vagy ha nem vigyáz rá eléggé. Akkor egy ideig persze nem is kölcsönözhet. Sz. J. Könyvekről Tanítói szemmel BV. SZEBERÉNYINÉ Z. JUDIT Immár hagyományosan, negyedszer jelentet meg a Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat olyan tanulmánygyűjteményt, amely a magyar tannyelvű iskolák nevelési és oktatási problémáit tárja fel. Ez az aszimmetrikusan kockázott, a kék, zöld és piros szinű kötetek után sárga fedelű kiadvány, főként a magyar és a szlovák szakos pedagógusok számára készült tanulmányokat tartalmaz, azonban nagyon sok olyan elvi problémát is érint, amelyek döntő fontosságúak valamennyi magyar tannyelvű iskolában működő pedagógus számára. A szocialista hazafiságra, az internaciona286
