Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)

1972-05-01 / 9. szám - Bertók Imre: Szóösszetételek a magyar és a szlovák nyelvben / Középiskoláink számára

Az amúgyis hosszúra nyúlt cikk zárszavaként csupán annyit szeretnénk még hozzátenni, hogy mindezt a magyar iskolákon működő és a matematikát kedvelő kollégák számára írtuk azzal a reménnyel, hogy belőle elsősorban a szakköri munkákhoz sok . jó és hasznos ötletet tudnak meríteni.

Irodalomjegyzék:

1. Sierpinski W.: Teória liczb, czesc II, Panstwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszava 1959.

2. Póly György: A problémamegoldás iskolája II, Tankönyvkiadó, Budapest 1968. ‘

3. Calvin T. Long: Elementary Introduction to Number Theory, D. C. Heath and Coift- pany, Boston 1965.

4. Rúzsa I.—Urbán J.: Matematikai logika, Tankönyvkiadó, Budapest 1966.

5. László B.: Poznámky о praktických číslach, Zborník Ped. fak. v Nitre 19/1971 prírodné vedy, matematika. 4

Irodalomjegyzék szakkörök részére:

6. Sierpinski W.: 200 feladat az elemi számelméletből, Tankönyvkiadó, Budapest 1968.

7. Salát T.: Dokonalé a spriatelené čísla, Mladá fronta, Praha 1969.

8. Pólya György: A gondolkodás iskolája, Gondolat Kiadó, Budapest 1969.

9. Pólya György: A problémamegoldás iskolája I, Tankönyvkiadó, Budapest 1967.

10. Davydov U. S. — Znám S.: Teória čísel (základné pojmy a zbierka úloh), SPN, Bratislava 1966.

11. Sierpinski W.: Со vime а со nevime o prvočíslech, SPN, Praha 1966.

12. Apfelbeck A.: Kongruence, Mladá fronta, Praha 1968.

13. Faragó L.: A számelmélet elemei, Tankönyvkiadó, Budapest 1967.

Középiskoláink számára

Szóösszetételek a magyar és a szlovák nyelvben

PhDr. BERTÓK IMRE

Vizsgálódásunk az adott tárgykörben a nyelvek osztályozásából indult ki. A világ nyelveit nagy általánosságban a nyelvtudomány mai állása genealógiai, tipológiai és földrajzi arealitás alapján kategorizálja. A nyelvek genealógiai besorolása ismert. A tipológia a nyelvek nyelvtani hasonlóságait és eltéréseit vizsgálja. Célja a nyelvi struktúra típusszabályainak a feltárása.

A magyar nyelv első rendszeres tipológiai jellemzése a prágai iskola kimagasló tudósától Vladimír Skalická- tól származik.1 A nyelvtipológia alapján a magyar agglutináló, a szlovák flektáló nyelv. Meg kell azonban említenünk, hogy tiszta típusok nincsenek, s mindkét nyelvben hol kisebb, hol nagyobb mértékben fellelhetők a poli- szintetikus típus karakterisztikus jegyei.

Minket különösen érdekel a földrajzi arealitás befolyása a két vizsgált nyelvre. „Az egymás szomszédságában élő, genetikus szempontból rokon vagy nem rokon nyelvek kölcsönös hatása olyan nagy lehet, hogy nemcsak a hang- rendszerben és a szókincsben, hanem az alaktanban és a mondattanban is megnyilvánul. Ezért jogos az ún. are- ális nyelvészet, amely részben az egyes területeken egymásra ható nyelvek történeti és tipológiai jellegű sajátságait, részben az illető népek történeti kapcsolataiból von le következ- tetésket.“2

Az általános tipológiai vizsgálatok összekúszálódnak. A genetikai megvilágítás mellett a földrajzi areálok nyelveinek tipológiai igényű elemzései utat törnek a nyelvészetben.3 Az évszázados együttélésből, a nyelvi kultúra

280