Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1971-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Búcsú idősebb Teleki Miklóstól
pen a tanterveket és a szervezési előírásokat, bizonytalanság az osztályozásban, a dolgozatírások során, felelőtlenség, kitartás- és érdeklődéshiány stb.J.A probléma súlyosságát bizonyítva az e cikkre adott válaszok gazdagsága (B. Klement: Jaká je nynéjší príprava učitelú, 94. évf. 175. o.; J. Kurfürst: Ješte o učitelích za- čátečních, 94. évf. 237. o.; J. Cápka: Čo chýba mladému učiteľovi, 94. évf. 626.0.), de számos egyéb írás is összefügg e problematikával, pl. Körinek: Príprava ucitelü na ped. fakultách vzhiedem k novému I. stupni zákl. školy, 94. évf. 481. old. stb. Számos értékes gondolat, tanács hangzott el a kezdő pedagógusok munkája megkönnyítése érdekében. Azonosak a nézetek pl. abban a kérdésben, hogy a leendő tanítók ismeretköre, készségszintje sokszor hiányos, a társadalmi fejlődés egyre magasabb műveltséget kíván a tanítótól, hogy a felsőfokú képzés teljesen logikus és természetes előfeltétel, a pedagógiai és lélektani elméleti előkészítést fokozottabban kell összekapcsolni a kilencéves alapiskola gyakorlati tevékenységével. Nem egyeznek meg a nézetek abban a kérdésben, hogy „kész tanítóként“ jöhet-e már a kezdő pedagógus az iskolába, rendelkezhet-e tökéletes ismeretekkel, jártasságokkal. A szerzők többsége leszögezi, hogy még a legtökéletesebb előképzés sem képes olyan „kész tanítót“ küldeni az iskolába, aki minden nehézség nélkül képes bármiféle nevelési vagy oktatási problémákat megoldani. A vitacikkek túlnyomó többségében az az állásfoglalás tükröződik, hogy az iskolai munka iránti érdeklődés, az elvszerűség, lelkiismeretesség, az önképzés igénye stb. nem az életkor és az iskolában eltöltött évek számának függvénye, hiszen pozitív és negatív példát bőven szolgáltat a pedagógusok bármely korkategóriája. (B. Klement: Na záver naši dis- kuse o mladích učitelích, 95. évf. 493— 494. old.). SZEBERÉNYINÉ Z. JUDIT BÜCSŰ IDŐSEBB TELEKY MIKLÓSTÓL Elhunyt id. Telexy Miklós, a köztiszteletben álló, mindenki által szeretett pedagógus, 1971. május 22-én temették el Komárnóban, ahol életének és pedagógusi tevékenységének nagy részét töltötte. Sokgyermekes iparoscsaládból származott. A tanítói oklevelét Sárospatakon szerezte, de hamarosan az első világháború véres forgatagába került. Megjárta a fogolytáborokat, Gyom Géza temetésén ő mondta a búcsúbeszédet. Megsebesült, s a kórházban ismerkedett meg feleségével, az orosz ápolónővel, akivel együtt 1921-ben tért haza. Eleinte Plešivecen, majd 1924-től 1932-ig Šarluhyn működött. Munkáját megbecsülték. Énekkarával ezüstserleget nyert a levicei dalosversenyen, hiszen az ő együttese volt az egyetlen falusi dalárda, amely kimagasló sikereket ért el. Eredményeinek köszönhette, hogy meghívást kapott Komárnóba, ahol a községi iskola tanítója, majd igazgatója lett. Karnagyi tevékenységét itt is sikeresen folytatta. 120 tagú Palesztrina-kórust szervezett, alapító tagja lett a Magyar Tanítók Énekkarának. 1949-től aktívan bekapcsolódott a fiatal pedagógusok nevelésébe. A pedagógusok esti iskoláján módszertant és orosz nyelvet tanított. Negyvenhárom éves szakadatlan oktatói-nevelői tevékenység után ment nyugdíjba 1954-ben, de még hosszú ideig tanított a komáromi gimnáziumban, s a népi orosz nyelvű tanfolyamot vezette. Azok közé tartozott, akik gazdag és eredményes munkásságot fejtettek ki egész életükben. Nemcsak volt tanítványai, de az egész csehszlovákiai magyar tanítóság szeretető őrzi emlékét, nem feledkezik meg a magyar tanítási nyelvű szocialista iskolák megindítása munkájában kifejtett érdemeiről. A Szocialista Nevelés szerkesztő bizottsága nevében MÖZSI FERENC 32
