Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)

1971-09-01 / 1. szám - Szeberényi Z. Judit: Figyelő / Figyelő

hanem a negatívum is bizonyos szerepet kap, s ezzel a nézőt gondolkodásra, el­mélkedésre készteti. A bábjátszás tehát nevelői, oktatói je­lentőséggel bír, és ezért társadalmi, poli­tikai küldetése miatt nem lebecsülendő. Számunkra és a társadalom számára el­sődleges feladat, hogy az ifjabb nemzedé­ket minden eszközzel eredményesen ne­veljük. Ennek egyik módja a műkedvelő bábjátszás, ahol a gyermek egyidejűleg szórakozik, művelődik, és nem utolsósor­ban alkot saját közreműködésével. A műkedvelő bábjátszás fellendítését az intézmények, társadalmi szervek és tömeg­szervezetek bevonása nélkül nem tudjuk megoldani. Ezért örvendetes volna, ha az említett intézmények, szervek, szervezetek az ügyet magukénak tartanák. A bábját­szó csoportok vezetőinek továbbképzése az elsődleges feladat, hogy megfelelő tech­nikai, művészeti, dramaturgiai és szakmai Figyelő KÖZNEVELÉS A Pedagógus és korszerűség c. vitasoro­zatban Verner Lászlóné válaszol a kér­désre: Mit vár a társadalom a tanártól? Az elvárások bonyolult rend­szerét először a szülő szempontjából il­lusztrálja (aki azt kívánja, hogy gyerme­ke képességeit a leghatásosabban bonta­koztassa ki, figyelemre, tiszteletre stb. ne­velje). Az ifjú természetesen nem ugyan­ezt várja a pedagógustól. Tanulmányi té­ren a nagy többség bizonyosan sok érde­kes ismeretet kíván, gyakran mást, mint amit tanulnia kell, új, jó módszereket ezek elsajátítására, jó előkészítést esetleges egyetemi tanulmányokra. A mai fiatal ne­hezen tűri a tekintélyen alapuló fegyel­met. Bár elvben az igényes tanárt szereti, mégis kihasználja a gyengébb vezetés ad­ta lehetőségeket. A nevelőnek e kérdéssel összefüggő sok feladata közül az ellent­mondást talán legjobban érzékeltetőt állít­ja elénk a szerző: a diákönkormányzat megfelelő kibontakoztatása és az iskola rendjének, fegyelmének megtartása. A nevelőtestület tagjai egymástól is kö­vetelnek mégpedig munkát és magatartást egyaránt. Oktatási szempontból ide tar­tozik a tantervi fegyelem kérdése épp­úgy, mint a maximalizmus — minimaliz- mus problémája, az egységes oktatási és ismeretekre tegyenek szert. Sajátítsák el a bábukészítést, színpadtervezést, a kü­lönböző bábuk szerkezeti felépítését és kezelését. Szerintem ez az út vezetne a legkielégítőbb eredményekhez. A tovább­képző tanfolyamokra olyan személyeket hívjunk meg, akiknél megvan a rátermett­ség és feltétel ahhoz, hogy a bábjátszás szívügyük, s hajlandók lesznek majd mű­vészeti bábcsoportot alakítani. A bábmozgalom, bábjátszás hiányát érez­zük. Előnyösebb helyzetben vannak azok az iskolák, amelyek közelében, járásuk­ban működik szlovák nyelvű bábszínház. A tévé, vagy a film csak hézagpótlás, mi­vel a bábszínházban szerzett élmény, a színek és a közvetlen kapcsolat pótolha­tatlan. A jövőben nem lenne elvetendő egy állandó jellegű, hivatásos magyar nyelvű bábszínházra is gondolni. MOTESÍKY ÁRPÁD elbírálási módszerek kialakítása. Nevelői magatartás szempontjából az elvárásoknak ebbe a rendszerébe tartozik a tanulókkal kialakított egységes bánásmód, a „ked­venc tanár“ és a szigorú pedagógus kér­dése, a kollegialitás problémái és a tanu­lók jogos panaszainak megoldása stb. Az igazgató is vár: pontos munkát, jó óravezetést, lelkiismeretes osztályfőnöki tevékenységet, továbbképzést, esetleg má­sok továbbképzését is. Ezek a követelmények — legalábbis részben — esetenként a gyakorlatban el­lentmondásokhoz is vezethetnek. Egy jó adottságokkal rendelkező testület hatóké­pességét is megbéníthatja, ha a vezető képtelen a helyes mértéket megtalálni kö­vetelményeinek rendszerében. A felsorolt magasztos célokat a pedagó­gus-társadalom emberi gyengeségekkel küszködve igyekszik elérni. Az idősebb pe­dagógusok a régi nevelési elvek, módsze­rek szerint kívánják a mai fiatalságot ala­kítani, és tekintélyüket védik ott is, ahol talán emberi közvetlenséggel többre me­hetnének. Az egyetemről kikerülő fiatalok ifjúság iránti együttérzése itt-ott fellazítja az iskola rendjét. Mindegyik meggyőző­déssel vallja, hogy jót akar, s maga az eredmény esetenként különböző. Mindezek a szinte lemérhetetlen össze­tevők alkotják azt a légkört, amelyben a 30

Next

/
Thumbnails
Contents