Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-10-01 / 2. szám - Az iskolaügy , a nevelés és művelődés a szocializmus építésének jelentős eszköze
A szovjet hadsereg által való felszabadulást követő éveket a fiatal nemzedékek nevelése és művelődése terén is nemzeteink haladó erőinek jellegzetes szívós munkája és igyekezete jellemezte. Ennek köszönhető, hogy minden nehézség és a kapitalizmus „öröksége“ ellenére is (ilyen volt Szlovákia általános kulturális elmaradottsága, az iskolaépületek katasztrofális állapota, valamennyi fokú és típusú iskola egyáltalán nem megfelelő felszerelése, a kvalifikált tanítói káderek nagymértékű hiánya Szlovákiában) a dolgozó nép 1948 évi végleges győzelme és az iskolai alaptörvény kihirdetése folytán az elmaradt és a reakciós, a klerofasizmus által mindinkább elkorcsosított iskolaügy modern, haladó, szocialista iskolaüggyé fejlődött. Az iskolák mennyiségi gyarapodását bizonyító tények kézzelfoghatóak és meggyőzőek, lépten-nyomon találkozhatunk velük. Hasonló és minőségi szempontból még fontosabb társadalmi jelentősége van az iskolák tartalmi és az oktató-nevelő munka célját meghatározó alapvető változásoknak. A szlovákiai iskolaügy rohamos mennyiségi fejlődése, különösen pedig minőségi változásai a felszabadulás után és főképp 1948 Februárjában a legbenső lényegükben bonyolult ellentmondásos folyamatot rejtettek. A CSKP számos dokumentumában és határozatában határozottan marxista—leninista szempontból oldja meg a kulcskérdéseket iskolaügyünk fejlődésének egyes etapjaiban. 3. A CSKP és az SZNT gondoskodása az iskolaügy fejlesztéséről Szlovákiában Különös eszme—politikai jelentősége van az iskolaügy fejlesztésében az SZLKP KB-ának és az állami szerveknek a tanítói és pedagógusi káderek ideológiai és szakmai színvonalának emelése és a közép- és főiskolák céltudatos koncepciójának kiépítése ügyében kifejtett gondoskodása. Szlovákia szocialista iskolaügye és a szocialista pedagógiájának nagyvonalú fejlesztése gyakorlatában többféle akadályt kellett leküzdeni. Ezek leginkább a következőben nyilvánultak meg: — a következetesség hiánya a pártvonal gyakorlati érvényesítésében, elsősorban a szocialista művelődési és nevelési rendszer belső szervezésének gyakorlati megvalósításában; — az iskolai munka eszmei—nevelői aspektusainak nem kellő értékelésében vagy leegyszerűsítésében; — az iskola és az élet kapcsolatának gyengülésében; — az elméleti frontnak a műveltség és nevelés alapvető feladatai megoldásával kapcsolatos elégtelen felkészültségében, ami főképp azzal függött össze, hogy a felszabadulás utáni első években hiányoznak a pedagógiai és pszichológiai tudományos kutatóintézetek. — a szavak és tettek közti különbségben a tanítók helyzetére és a róluk való gondoskodásra vonatkozólag. Ez a tanítóról való elégtelen anyagi gondoskodásban nyilvánult meg, gyakran abban, hogy a nemzeti bizottságok és társadalmi intézmények nem tanúsítottak kellő megértést irányukban. Ezt a hiányosságot a megfelelő párthelyeken sem szüntették meg eléggé erélyesen; — a CSISZ nevelési küldetésének nem kellő vagy formáis értékelésében. A pártnak az a törekvése, hogy fokozatosan és erélyesen megoldja a művelődés és nevelés szocialista fejlődésének kérdéseit, komolyan legyengítette azokat a marxista ellenes törekvések, amelyek beszivárogtak az iskolaügy és a pedagógia tudományának elméleti és gyakorlati tevékenységébe. 4. A nem marxista törekvések beszivárgása a nevelés elméletébe és gyakorlatába A párt eszmei-politikai munkájának gyengülése az utóbbi években és a nem marxista törekvések nyomásának előretörése komoly károkat okozott az iskolaügy fejlődésének legérzékenyebb területén: a kádermunkában a főiskolákon és a pedagógiai tudományos-kutató intézményekben. 34
