Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-06-01 / 10. szám - Motesíky Árpád: Ünnepeltek Nagycétényben - Szalacsiné L. Flóra: Dalolva könnyebb az élet, az alkotás
Kedves olvasó! Lezárni egy évfolyamot mindig nagyon nehéz, mert a pedagógia örökös tevékenységet követelő folyamat, mely — végeredményben — hasonló feladatokat old meg szüntelenül, persze mindig más-más összefüggésben és magasabb szinten. Az 1970/71-es iskolai év az emlékezés éve volt. S az emlékezés közben ismét rádöbbentünk: a múlt nem statikus, lezárt, mozdulatlan emlék, hanem a ma emberének szemléletét formáló hagyomány, mely így a jelenbe vezet és a jövőbe torkol. A jelen minden megrendülése mindig megvilágít olyan múltbeli áramlatokat, melyeknek mélyebb összefüggéseit az előző korok nem voltak képesek meglátni. Az 1968—69-es évek megrendülései mutattak rá, hogy visszahúzó tényező, ha egyesek egy már meghaladott társadalmi rendszer eszmei áramlatának vagy „termékének“ bűvkörében élnek. Ilyen volt Csehországban a masa- rykizmus, Szlovákiában elsősorban a féktelen cseh- és magyargyűlöletben megnyilvánuló nacionalizmus. Nyilvánvaló, hogy a szlovákiai magyarság sem él légüres térben, s ezért szinte természetes, hogy körünkben is akadtak szószólói az elmúlt idők osztályidegen eszméinek. Hagyományt akartak „ápolni“ egyesek, s közben mellőztek minden osztályszempontot, sőt még arról is megfeledkeztek, hogy három-négy évtized múltán egy-egy mű eredeti kifejezésszintjére egy új tartalomszint is ráépül. Az 1968—69-es évek tanulságai, az elmúlt két évtized eseményzuhatagának tapasztalatai, emlékezésünk hatására — egy formai-szemantikai felülemelkedés révén — hagyományainknak egy új dichotómiája keletkezett. Az a tény, hogy mind ez ideig csupán hagyományaink feltárásáig jutottunk, de ezt nem sikerült kellőképpen beépítenünk sem népművelési, de sem iskolai tevékenységünkbe — ezért hagyományaink nem váltak még élő örökségünkké. — Félévszázados történelmünk mind ez ideig nem vált történelmi tudatunk részévé. Ügy véljük, ez is egyik oka, hogy egy-egy mű olvasásakor nem rendelkezünk a kulturális közösségeket jellemző, lényeges vonásaiban egységesebb „kódrendszerrel“, valami olyasmivel, melyről a romániai magyarság ír: ... a szocialista tudatalkotás előmozdítása a hazai történelem és földrajz anyanyelvi művelésével, a honi magyar dalkultúra ápolása, a közigazgatási nyelvhasználat, a cselekvő művelődés anyanyelvi lehetőségeinek szélesítése, s mindezzel egyidőben — a román nép és a nem-' zetiségek közös hazafiságának, alkotó állami együttélésének tör-
