Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-05-01 / 9. szám - Bertók Imre: A magyar névutók szlovák megfelelői / Középiskoláink számára
c) idegen hatásra keletkezett névutókat. A névutó többalakú szófaj a magyarban (határozószó, igekötő, határozóragos névszó). A szlovák megfelelő általában elöljárók, igekötők (doriešiť). A név- utós szerkezetek mind a magyarban, mind a szlovákban határozószóvá — a tegnapelőtt, doobede, poobede —, főnévvé válhatnak — délelőtt, doobedie. A szavakat jelentésük alapján feloszthatjuk fogalomjelölő (autoszemantikus, önálló) és viszonyjelölő (szinszemantikus, járulékos) szavakra. Az autoszemantikus szavaknak van önálló alakjuk és önálló jelentésük. A szinszemantikus szavaknak van önálló alakjuk, de nincs önálló jelentésük. A névutók szinszemantikus, határozói viszonyjelölő elemek, s egyenértékűek a névszói ragokkal. Az elöljárók ugyancsak szinszemantikus, határozói viszonyjelölő szavak, amelyeknek magyar ekvivalensei a határozóragok, a névutók, de lehetnek még a képzők is. A szlovák nyelv számontart elsődleges és másodlagos elöljárókat. Az elsődleges (eredeti) elöljárók szinszemantikusak, a másodlagos (származék) elöljárókat határozószóként is használjuk pl. blízko, uprostred, naproti stb. A legtöbb finn-ugor nyelvben és a török-tatár nyelvekben csak névutók vannak, az indoeurópai nyelvekben csupán elöljárók, s az örvény, a grúz, a finn stb. nyelvekben pedig megtaláljuk mind a kettőt. Helyét tekintve az elöljáró mindig a névszók előtt áll, a névutó legtöbbször a névszók után. A túl névutó hangsúlyos helyzetben megelőzi a névszót. Pl. Túl vánkoson, leplen, ingen (Ady), Túl a réten néma méltóságban (Petőfi), Túl a Tiszán van egy város (népdal). A névutókat viszonyjelentésük szerint felosztjuk helyre és egyéb határozói viszonyra utalókra. A szakirodalom sokat foglalkozik a névutó-melléknevekkel (térden aluli szoknya), névutószerű kifejezésekkel (céljából, vonatkozólag, kapcsolatban, jegyében), s rágós névszók névutósulásával (emberek segítségével) és a személyes névmások névutós alakjaival (fölöttem, mögöttem, közöttünk). Tekintsük át a névutók kapcsolatát a névszókkal! A névutók elhelyezkednek: a) a névszó szótári alakja után — a pad alatt, a ház mögött, b) a névszó birtokos személyraggal bővült alakja után — a kertünk mögött, az almafák fölött, c) a névszó jellel bővült alakja után — a házak között, ruhái alatt, d) a névszónak a birtok többségére utaló többesjellel és birtokos személyraggal bővült alakja után — könyveim mellett, érdemeim helyett, e) a névszó határozóragos alakja után — mától fogva, korához képest. A magyar névutók szlovák ekvivalenseit ez idáig csak elvétve, utalásszerűén ismertette a szakirodalom. Alapos ismeretük hozzájárul a beszédbeli gátlások leküzdéséhez, és kellő alapot nyújt a tipikus mondatformák megalkotásához, amit kétségtelen figyelembe kell venniük nemcsak a gyakorló pedagógusoknak, hanem az elméleti nyelvészeknek is, amennyiben az eddigi próbálkozás pl. Zsilka János „A magyar mondatformák rendszere és az esetrendszer“ c. tanulmányában (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966), csak részben érinti a névutós szerkezetű mondatokat, ezeket is inkább mint névutók igekötőkké történő át- csapása esetén említi az említett tanulmány 93. oldalán. A névutós szerkezetek szlovák megfelelői: A névutók elhelyezkednek I. a névszó szótári alakja után a fa alá, a kerítés mögé, a szlovákban csak az élettelen híma vágány fölé, nemű főnevek, valamint a kosť és a dlaň minta szerinti nőnemű főnevek esetében: pod strom, za plot, nad kolaj 275
