Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-05-01 / 9. szám - Valkóné H. Róza: Helyes magyar kiejtés, szép magyar beszéd / Az alapiskolák számára
műket, hogy a következő matematika-órára gyűjtsenek össze olyan feladatokat, amelyek aztán a problémamegoldás alapját képezhetik. Tegyük fel, hogy a tanulók szám szerint pl. 26-an, 6 óra alatt 30 q paradicsomot szedtek le. A szövetkezet ezt elszállította a 8 km távolságban levő felvásárlóüzembe, ahol kg-ként 5 Kčs-t fizettek érte. A tanulók az elvégzett munkáért 900 Kés bért kaptak. Milyen bevételhez jutott aznap a tanulók munkája folytán a szövetkezet? Ehhez hasonló problémákat maguk a tanulók is összeállíthatnak, ha* ezekhez megfelelő adatokat gyűjtöttek. Az ilyen, tanulók által összeállított problémákat tapasztalat szerint a tanulók nagy elánnal oldják meg. Befejezésül bátran megállapíthatjuk, hogy az így megszervezett matematika- oktatásnál a tanulók kénytelenek önálló matematikai tevékenységet folytatni, mert maguknak kell kitűzniük a célt, alkalmazni logikai műveleteket, analízist, szintézist stb., algoritmusokat kiválasztani és ezeket hibátlanul alkalmazni. Az elmondottakból világosan következik, hogy a problémamegoldás nagy lehetőséget nyújt a tanulók tudásának és önálló munkájának a növelésére. Ezért tanulóink érdekében ne hagyjuk ezt a lehetőséget kihasználatlanul. Helyes magyar kiejtés, szép magyar beszéd VALKÓNÉ, H. RÓZSA „A szocialista társadalom embereszménye: az alkotóan gondolkodó, magát tudatos világossággal, őszinteséggel kifejező ember.“ A szocialista társadalom eddig még soha nem látott lehetőséget nyújt arra, hogy a nyelvművelés betölthesse hivatását a dolgozó nép körében. Nyelvművelő napokat rendezünk, kiejtési versenyekkel próbáljuk a nyelvművelés ügyét szolgálni. A nyelvművelés elsősorban az iskola feladata, hiszen az iskola teremti meg az alapokat a helyes kiejtéshez, tudatosítja tanulóinkban a kiejtés normáját, javítja a beszédhibákat, készségeket ébreszt a nyelvi változások értelmes nyomon követésére. A fent említett elvek érvényesülnek már a óvoda munkájában is, ahol pedagógusaink arra törekednek, hogy a gyermekek az ismert verseket, mondókákat jó hangsúllyal, köznyelvi kiejtéssel mondják. Az alapiskolában a tanterv a kiejtés ápolását összekapcsolja a helyesírás tanításával, de egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a tanító állandó figyelemmel kísérje és következetesen javítsa tanítványa' beszédjét, a pongyolaságot, a magyartalanságot és a modorosságot. Jó lenne tudatosítani minden pedagógusban, hogy „az oktató, a nevelő minden élőszóbeli megnyilatkozása nem csupán az ismeretátadás, az információ- közlés és az anyagfeldolgozás eszköze, hanem egyúttal a helyes kiejtés, a helyes beszéd legtermészetesebb szemléltető formája és módja is, s önmagában véve követendő, vagy éppen elrettentő példa a hallgatóság számára.“ (Bárczi Géza MNY 55. 341) Tanításunk során nem elégedhetünk meg azzal, hogy korszerű és hasznos szakismereteket nyújtunk tanítványainknak, hanem arra kell törekednünk, hogy korszerűbb eszközökkel fejlesszük tanítványaink előadókészségét, és a helyes kiejtés, a helyes magyar beszéd hatásos tanári használatára törekedjünk. A középiskolai anyanyelvi tanterv is felhívja tanáraink figyelmét a helyes és szép magyar beszéd fontosságára, mégis ha megfigyeljük tanítványaink 272
