Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-05-01 / 9. szám - Mózsi Ferenc: Ötven éves a CSKP. 1921-1971
Ötven éves a CSKP Fél évszázada alakult meg Csehszlovákia Kommunista Pártja. Sorsdöntő időben született, és ma is sorsdöntő időben él... Hazánkban már a század elején, a tőkés termelés kibontakozásával és imperialista szakaszába lépésével, több feladat megoldása torlódott egymásra: a polgári demokratikus átalakulás és a megoldásra váró szocialista feladatok végrehajtása. Továbbá: a nemzeti függetlenség biztosítása, a nemzetiségi elnyomás megszüntetése, az ország társadalmi és gazdasági elmaradottságának s tömegbénító nyomorának, politikai és kulturális jogfosztottságának felszámolása. E feladatok akútságát különös erővel jelezték — az imperialista világháború, a cárizmust, majd a tőkés rendet is elsöprő orosz forradalmak, az Európa-szerte fellendülő forradalmi mozgalmak — a tőkés rend általános válságának megnyilvánulásai. Ilyen körülmények között vállalta a munkásosztály a fejlődést gátló valamennyi akadály elhárítását. A forradalmi változást követendő út kijelölése — a proletariátus marxista-leninista pártjára várt. A Szociáldemokrata Párt vezetői hazánkban azonban még a Nagy Októberi Forradalom fényénél sem ismerték fel a munkásosztály és pártja igazi szerepét. A párt vezetősége a századfordulótól eluralkodó ausztro- marxista revizionizmus és a nemzeti önállóság kiváltotta örömmámor hatására csak a távoli jövő feladatának vélte a szocialista forradalom kivívását. Hazafias feladatként hangoztatta: az új, a polgári demokratikus köztársaságot nem szabad gyengíteni, hanem támogatni kell, hiszen a szocializmus idővel, az állam által foganatosított reformok útján, majd forradalom nélkül is megvalósítható lesz. A szociáldemokrata vezetők tehát végeredményben cserbenhagyták a proletariátus forradalmának ügyét. A proletariátus körében azonban mély gyökeret eresztettek a szocializmus forradalmi tanításai. Az orosz, a magyar, a bajor forradalmak hatására a munkástömegek megérezték történelmi hivatásukat. Törekedtek a különböző forradalmi megmozdulások, sztrájkok élére állni, s a harcot egészen a néphatalom megvalósításáig folytatni. De csalódniuk kellett. Pártjuknak, a Szociáldemokrata Pártnak nem volt ezt a célt ismerő, s ezen az úton haladni merő vezetősége. Pedig az ilyen forradalmi elmélettel rendelkező párt nélkül a proletariátus nem vívhatta meg sikeresen évszázados osztályharcát. Ez tette történelmileg szükségszerűvé hazánkban (is, de végeredményben szinte az egész Kelet-Közép- 257 Európában) az új, forradalmi munkáspárt életrehívását.