Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1970-12-01 / 4. szám - Baláž, Ondrej: A pályaválasztás irányításának néhány kérdése

geit (a játékban, tanulásban, munkában). A kilencéves alapiskola felismerheti a tanuló előfeltételeit az egyes foglalkozások gyakorlására, és ezekkel a feltételekkel összhangban irányíthatja a tanuló érdeklődését, és fejlesztheti szellemi és fizikai képességeit.

A pályaválasztásra való nevelésben is (természetesen összhangban a tanuló képességeivel és érdeklődési körével) elengedhetetlen a reális követelmények és potenciális képességek objektív megítélése, hogy idő előtt ne történjen meg a tanulók „tanulási“ és „munka“ típusra való osztása, amit teljesen helytelennek tartunk. Szocialista iskolánknak úgy jkell irányítania a tanulók fejlődését, hogy az egyéni, fizikai és szellemi erők optimális mértékben fokozódjanak, és kihasználásuk a pályaválasztással kapcsolatban szintén optimális legyen. A modern világban az iskolának elsősorban hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a dolgozók fiatal nemzedékét előkészítse a fizikai és a szellemi munka közti ellentétek fokozatos legyőzésre. A modern társadalomban ezzel megalapozzuk az ember alkotó munkatevékenységének fokozott fejlesztését.

A pályaválasztásra való nevelésnél szó van a személyes távlatok, az életpálya és az életstílus kialakításáról is. Az alapiskola nagy részben dönt arról, hogy a jövendő dolgozók érezni fogják-e az állandó művelődés szükségességét, hogy kialakítanak-e belső kapcsolatot egy bizonyos foglalkozáshoz, hogy akarnak-e felelősséget vállalni, hogy megnyilvánul-e mindennapi életükben a kezdeményezés és munka- kedv. Jelentősek a pálya erkölcsi, jel- lemi és akarati feltétel is, Arra gondolunk, hogy már az alapiskola a céltudatos oktató-nevelő munkában kialakítsa (a pályaválasztásra való nevelésben is) a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók nagy része meg legyen elégedve a választott pályával, ami a munkaeredmények fokozásának alap- feltétele. Az alapiskola ezen a téren is részt vesz az egyén életének harmonikus formálásában, hozzájárulhat ahhoz, hogy csökkenjen a személyi tragédiák száma, csalódás a rossz pályaválasztással kapcsolatban, sikertelenség a munkában, negatív kapcsolatok a pályához és a munkához. A pénz és a jólét nem határozzák meg mindig a megelégedést (tipikus ez néhány szociál-pszichológiai tünetre a magas életszínvonallal rendelkező kapitalista államokban is.3 Ennek ellenére a szocialista iskola és társadalom feltételeihez szükség lenne elérni a lehető legnagyobb összhangot egyrészt az egyén és társadalom szükségletei között, másrészt az egyén pályaválasztása és életpályája között. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocialista társadalomban sem lehet teljesen összhangba hozni a társadalom érdekeit az egyén érdekeivel.

Tekintettel arra, hogy az érdeklődés sokkal változékonyabb, mint a képességek, a képességek adekvát diagnózisánál kihasználhatjuk az iskola oktató-nevelő hatását a pálya iránti érdeklődés irányítására a képességek' egyidejű figyelembe vételével. A diagnosztika tudományos alkalmazásával megelőzzük az esetleges tragédiákat, a negatív társadalmi és közgazdasági következményeket is. Mind nálunk, mind külföldön az elégtelen diagnosztika, felületes tájékozódás és hibás egyéni irányítás és ennek következményeként a hibás pályaválasztás okozója a pálya, valamint a munkatevékenység gyakori és felesleges megváltozásának sok felnőtt életében (frusztráció, konfliktus).

Doc. dr. Koščo CSc. „A fiatalok pályaválasztásra való nevelésének problémái“ c. gyűjtő-kötetben (Kiadta: SPN, Bratislava, 1964.) írja, hogy a tanulók 20 — 40 %-a a fém-szakmában nincs megelégedve a választott foglalkozással. Magunk is megállapítottuk három mezőgazdasági szakintézetben, hogy a tanulók 35 százaléka nem akar megmaradni a pálya mellett.

Tehát a pályaválasztásra való nevelés az alapiskolában csökkentheti a tévedések negatív következményeit, amelyeket a tanuló egyéniségének

3 Lásd: Bruno Bettelheim: Aufstand gegen die Masse, Szozesny-Verlag, München, 1964. év 7. oldal.