Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1970-12-01 / 4. szám - Kováč, Karol: A komáromi járás iskolaügyének fejlődése a felszabadulástól napjainkig

A komáromi járás iskolaügyének fejlődése a felszabadulástól napjainkig

KAROL KOVÁČ iskolaügyi osztályvezető, JNB Komárom

A

101

A nevelés és művelődés a fel- szabadulás előtt az uralkodó bur- zsoá-földbirtokos osztály érdekeit szolgálta. Neki nagyon is megfeleltek az alázatos, istenfélelemben nevelt emberek, akik csak a legfontosabb alapvető ismeretekkel rendelkeztek. Érdekeit szolgálta a járás területén kiépített iskolahálózat is. A népiskolák nagy része az egyházak kezében volt, ezenkívül volt néhány községi és csak kevés állami népiskola. A népiskolákra jellemző volt az osztályok túlzsúfoltsága. Nem volt ritka a 60—80 tanulót számláló osztály sem. Az iskolák — különösen az egyháziak — gyenge anyagi ellátásban részesültek, ez nézeteltéréseket váltott ki a tanítók és a papok közt, s a konfliktusok rendszerint a tanítók vereségével végződtek. — Járásunk iskolahálózata a felszabadulás évében a következő volt: 72 népiskola, 3 polgári iskola, 1 szakközépiskola, 1 gimnázium és 11 óvoda. A felszabadulás után, de főképp a munkás- osztály februári győzelme után az iskolaügy járásunkban is addig soha nem látott fejlődésnek indult. Az ipari üzemek keletkezése révén megindult gazdasági fejlődés (Szlovák Hajógyár, Agrostroj, a szolgáltatások kiterjesztése stb.) és a mezőgazdaság szocializálódása lehetővé tette szaktanintézetek és iparitanuló iskolák létrejöttét, amelyek célja volt, hogy új, fiatal szakmunkásokat képezzenek. 1953-ban megalakítják a munkaerőtartalékok szaktanintézetét, amely a Szlovák Hajógyár és egyéb üzemek részére képezte ki a tanulókat. Ez, a mai

Hajógyári Szaktanintézet 17 éves működése folyamán 3982 szakmunkást készített elő hivatására, akik sikeresen dolgoznak legnagyobb üzemeinkben. Hasonló feladatot teljesít a Komáromi Iparitanuló iskola, amely valamennyiféle szolgál-' tatás számára képez ki szakembereket. A szocialista mezőgazdaság szükségletei mezőgazdasági szaktanintézet létesítését igényelte Ógyallán (Hurbanovo), Karván (Kravany nad Dunajom) és Komáromban. Az Ögyallai Mezőgazdasági Szaktanintézet 1950-től 1969-ig

mezőgazdaságunk számára 2200 szakembert adott (villanyszerelő, lakatos, mezőgazdasági gépjavító). Jó szolgálatot tesz a Karvai Szaktanintézet is, amely a kovács, la^ katos, hegesztő, asztalos, kertész, szőlőmüves stb. szakmákra készíti elő a tanulókat. Ez az iskola megalakítása óta 1953-tól mindmáig 1100 szakembert nevelt.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül: milyen mértékben voltak segítségünkre a szakkáderek képzésében a II.ciklusú iskolák. Okvetlenül meg kell említenünk a Komáromi Gépipari Szakközépiskolát. Ez az iskola jelentőségében túllépi a járás kereteit és öregbíti járási székhelyünk hírnevét. Szlovákia egyik legrégibb mezőgazdasági iskolája a Hadovcei Mezőgazdasági szaktanintézet. Már számos szakembert adott a mező- gazdaságnak, sokan közülük felelősségteljes vezető helyet töltenek be Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben. — A műveltséggel szemben támasztott fokozódó követel-