Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1969-11-01 / 3. szám - Onódi János: Október szellemében

ponti Bizottsága szeptemberi határozatainak szellemében arra kell most törekednünk, hogy türelmes név élőmunkával, őszinte, igaz szavakkal visszanyerjük a megtévesztett dolgozók szívét, és egészséges gondolko- dásmódot alakítsunk ki.

Az elmúlt évben a jobboldali, az antiszocialista és szovjet ellenes erők a demokrtitizálás leple alatt gyakran igyekeztek lejáratni a Szovjetuniót azzal is, hogy szinte kivétel nélkül mindent, ami szovjet, hibásnak vagy rossznak tüntettek jel. Teljesen figyelmen kívül hagyták azokat az eredményeket, amelyeket a szovjet nép fél évszázad alatt elért, és igyekeztek csupán a hibák felnagyításával „ábrázolni a szovjet valóságot“. Hasonlóan jártak el a többi szocialista ország és hazánk fejlődésében elért eredményekkel kapcsolatban is. Mindez nem minősíthető puszta tévedésnek. Sokkal többről, tudatos félrevezetésről és rosszakaratról volt itt szó. Az első szocialista állam építőmunkájának hatalmas eredményeit nem lehet nem elismerni, hiszen a cári Oroszország gazdasági színvonala, a világ többi tőkés országaival összehasonlítva, az utolsók között volt. Ez az elmaradott félfeudális ország 1913-ban a világ ipari termelésének csupán a 4 százalékát termelte. Napjainkban viszont a Szovjetunió ipari iermelése a világ ipari termelésének mintegy egyötödét alkotja, és több mint Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország ipari termelése együttvéve. Nem kisebbek az eredmények a szovjet népgazdaság más területein sem, s ezekről ma már még az antikommunista erők sem tudnak csak egyszerűen megfeledkezni.

A január utáni időszak jobboldali és opportunista erői nem ritkán azt hajtogatták, hogy hazánk ráfizet a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködésre. Nem kell ahhoz külkereskedelmi szakembernek, vagy legalábbis közgazdásznak lenni, hogy felismerjük az ilyen állítások hazug jellegét. Nyilvánvaló, hogy napjainkban még a legnagyobb országok sem folytathatnak valamiféle zárt rendszerű gazdálkodást, mégkevésbé az olyan kis államok, mint hazánk. Korszakunkban minden ország legfőbb érdeke a nemzetközi gazdasági és külkereskedelmi kapcsolatok kibővítése. E törvényszerű követelmények alól mi sem lehetünk kivételek. De számunkra természetesen az sem mindegy, hogy milyen alapon, mely országokkal és milyen áron bővítjük gazdasági kapcsolatainkat. A szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok több mint két évtizedes tapasztalatai igazolják, hogy kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokról van szó. E kapcsolatokban és azok bővítését egyetlen szocialista ország sem nélkülözheti. E kapcsolatokban a legfőbb szerepet a Szovjetunió tölti be. Igazolja ezt az is, hogy például 1968- ban Szlovákia külkereskedelmi kivitelének 56,5 százalékát, a külkereskedelmi behozatal 57,4 százalékát bonyolította le a Szovjetunióval. A Szovjetunió tehát az elsőszámú külkereskedelmi partnerünk. Az országaink közötti gazdasági együttműködés nem ideiglenes, nem átmeneti jelenség, hanem állandóan érvényesülő történelmi folyamat, szocialista rendszerünkből fakadó objektív törvényszerűség, gazdasági és politikai szükség- szerűség. Ez az együttműködés szocialista társadalmunk elengedhetetlen létkérdése, s erről semilyen körülmények között sem mondhatunk le.

A nagy Október szellemében arra kell törekednünk, hogy az internacionalizmus szellemében ápoljuk a Szovjetunió és a többi szocialista országok népeihez fűződő barátságunkat.