Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-10-01 / 2. szám - Miért rossz, ami újszerű?
tathatatlan előnyeit pl. a nagyobb önállóságra való nevelést, a bizalmasabb kollektív szellem kialakulását stb. A tanév eleji teendőkből talán véletlen folytán maradt ki, hogy a jövőben is számolunk kiváló tanulók esetében osztályátlépéssel. Erre vonatkozóan az Oktatásügyi Minisztérium új rendeletet dolgoz ki, de esetleges javaslatoknál a határidőt tartsuk be. A pedagógiai tanács értekezletei feltétlen pozitív irányban befolyásolhatják az egységes pedagógiai ráhatást, az egységes osztályozást és még sok egyebet. A terv összeállításába okvetlen vonjuk be a tanárokat és a tanítókat, aknázzuk ki ezek tapasztalatait, meglátásait, ötleteit. A szerkesztő bizottság helyesnek talál minden új utat kereső, újat mondó pedagógiai felolvasás leközlését teljesen vagy kivonatosan, ha az a pedagógusoknak útmutatóul, impulzusként szolgál további ténykedésükben. A matematikai olimpia szükségessége vitán fölül áll. Ugyanakkor a magyar tannyelvű iskolákban a fizikai és kémiai olimpiának nem szentelnek a szakosok kellő figyelmet. Elmarasztalni az igazgatókat és a felügyelő- - két azért, mert nem méltatják kellőképpen a velük való bajlódást, nem tartjuk indokolatlannak, de ha csak erre összpontosítunk, csak ezzel foglalkozunk, egy iskola életében azt vonja maga után, hogy a szellemi elitnek kiváltságos helyet biztosítunk, s megfeledkezünk a tanulók zöméről, a közepes tehetségekről, akik az iskola gerincét alkotják. Sajnos nem áll módunkban az olimpiákról kiadott könyvecskék lefor- díttatása, mert alacsony példány szám esetében a kiadóknak ez nem rentábilis. Továbbá feltételezzük, hogyha a szakterminológiát következetesen tanítják már az alapiskolában, akkor az idegen nyelvű szöveg nem állítja a tehetséges tanulókat nyelvi akadályok elé. A matematikai szakkör problémáit alapos felkészültséggel tárgyaló cikket a kartársak és az igazgatók szíves figyelmébe ajánljuk annál is inkább, mivel a magyar tannyelvű iskolákban a szakköri munka még sok kívánni valót hagy maga után. A szerkesztő bizottság a kettős számban közölt cikkekért, tanulmányokért és írásokért elismerését és köszönetét fejezi ki, s a szerzőket utólag könyvjutalomban részesíti. Végül azzal a kérdéssel fordul a szerkesztő bizottság minden magyar pedagógushoz, hogy lapunk további színvonalának emelése és terjesztése érdekében tegyen meg minden tőle telhetőt. Bratislava, 1969. szept. 6-án. eertök imre központi tanfelügyelő MIÉRT ROSSZ, AMI ÚJSZERŰ? Manapság elég gyakran olvashatunk az oktató-nevelő munka korszerűsítésének fontosságáról. Sajnos a gyakorlat azt mutatja, iskoláinkban akad olyan pedagógus is, aki idegenkedik az oktató-nevelő munka modern módszereinek alkalmazásától. Az egyik iskolában például a meglevő nyelvi laboratóriumot leépítik. A pedagógusok műszaki hibákra, az igazgatóság helységhiányára és együttesen egyéb hiányosságokra hivatkoznak. Am az igazi ok nem ez, hanem egyszerűen az, hogy aki nyelvi laboratóriumban tanít, kétszer annyi időt kénytelen az alapos felkészülésre fordítani, mint a hagyományos módszereket alkalmazó nyelv szakos. A kérdés az adott esetben csupán egy lehet: vajon az öszes pedagógus és valamennyi iskola tantestülete megtesz-e mindent azért, hogy az iskolákon már meglévő segédeszközöket, a diafilmeket, a filmkölcsönzési lehetőségeket stb. teljesen felhasználhassa? 45
