Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-09-01 / 1. szám - Ambruš, Jozef: A nemzet a gyermekért
Dr. JOZEF AMBRUŠ, Oktatásügyi Minisztérium, Bratislava A nemzet a gyermekért „A nemzet a gyermekért“ jelszó alatt széleskörű, országos, hazafias mozgalom indult, amelyet a nemzeti bizottságok, az iskolaügy és a Nemzeti Front szervez az iskolai építkezés segítsége céljából. Ebbe az ígéretteljes és nemes akcióba Szlovákia csaknem valamennyi járása bekapcsolódott. De tulajdonképpen miről is van szó ennél a széles körű országos mozgalomnál? Jelenleg Szlovákiában az általános alapiskolákban több mint 6500 tanterem hiányzik. 1600 tanterem pedig nem megfelelő épületben van elhelyezve s olyan állapotban, hogy az üzemleállítás veszélye fenyeget. Helységhiány miatt az alapiskolák 180 000 tanulója két váltásban jár iskolába, ez az összlétszám 23%-át teszi ki. Hasonlóan kritikus a gyógypedagógiai nevelés igénylő tanulók helyzete. Ezekben az iskolákban férő- helyhiány miatt az iskolaköteles ifjúság 1,5%-kát helyezték el. Ez azt jelenti, hogy még a legsürgősebb esetek számára sem nyújtanak gyógypedagógiai segítséget, ami nagymértékben megnehezíti a normális kilencéves alapiskolákban az oktató-nevelő munkát. A kilencéves alapiskolákban az anyagi jellegű és helyiséghiány miatt a tanítást pedagógiai szempontból nem lehet hatékonyan megszervezni, hogy elérjük a szükséges, kielégítő eredményt. Ezt teljes mértékben igazolja az a tény is, hogy a kilencéves alapiskolák 9. osztályát a tanulóknak csak 80%-ka végzi el, s így ifjúságunk egy ötödé a teljes alapműveltség nélkül lép az életbe. Igen válságos a helyzet az óvodákban is. Helyhiány miatt a 3—5 éves gyermekek összlétszámának alig 43%-kát helyezik el az óvodákban. A dolgozó anyák reális követelményei alapján a gyermekeknek legalább 55%-kát kellene óvodába juttatni. A férőhelyhiány miatt az óvodákat nemcsak túlzsúfolják, ami higiéniai és pedagógiai szempontból egyaránt helytelen, hanem sok jogos követelőnek sem lehet eleget tenni. Ez a tény hátrányosan hat a dolgozó anyák foglalkoztatottságára ás végeredményben a lakosság életszínvonalára is. Miben rejlik az említett hiányosságok oka? Ha a dolgokat részleteikben vizsgáljuk, világossá válik, hogy az óvodák és alapiskolák kapacitáshiánya miatt egész társadalmunk megkárosul. Évről évre növekszik az olyan fiatalok száma, akik az alapiskola 5—8. osztályában végzik kötelező iskola- látogatásukat éppen azért, mert a második váltásban járnak iskolába, s mert hiányoznak a jobb előmenetel biztosításához szükséges anyagi feltételek. Növekszik azoknak a fiatal embereknek a száma, akik nem rendelkeznek a továbbtanuláshoz és elhelyezkedéshez okvetlenül szükséges teljes alapműveltséggel sem. ígyhát ezek a fiatalok csak kvalifikálatlan munkaerők maradnak. Ezenkívül a sötét és nem megfelelő megvilágítású tantermek miatt növekszik a gyenge látású tanulók száma, különösen ha ezekben a helyiségekben a téli hónapokban két váltásban kell tanítani. Nem kevésbé növekszik a neurotikus gyermekek száma is, erre már régebben rámutattak orvosszakértőink. Mindezeket a hiányosságokat elsősorban azon nemzeti bizottságok dolgozóinak és választott funkcionáriusainak kellene tudatosítaniuk, ahol az elmúlt évek folyamán nem voltak képesek célszerűen és gazdaságosan felhasználni a kormány által az iskola- építkezés céljaira jóváhagyott beruházási eszközöket. Hisz csak az utolsó tíz év folyamán a nemzeti bizottságok által az iskolai építkezés szakaszán csaknem 410 millió megszavazott Kčs-t nem fordítottak építkezésre, a múlt év folyamán ez az összeg 55 millió Kčs-t tesz ki. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy gyermekeink ezekben az években 50 új, teljesen felszerelt kilencéves alapiskolával és 510 tanteremmel rövidültek meg — ez már jelent valamit az iskolafejlesztés terén! Iskolák helyett sok esetben a megszavazott összegekből utakat, közvilágítást, helyi szolgáltatások hálózatát, nemzeti bizottsági hivatalokat, üzleteket, vendéglátó üzemeket stb. építettek. Bár minderre szintén szükség volt, de nem oly sürgősen, mint az új iskolákra! A szülők a nemzeti bizottságokban sok esetben saját gyermekeik érdekei ellen foglaltak állást. Az iskola valamennyi polgár számára megadja az alapot további élete számára, és azért társadalmi szempontból elsőrendű és igen sürgős szükséglet. És „a nemzet a gyermekekért“ akcióban éppen erről van szó. Az említett mozgalomnak tehát az iskolai építkezésnek nyújtott konkrét segítségen kívül egy további, nem kevésbé fontos feladatot kell teljesítenie. Itt arról van szó, hogy 3
