Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-06-01 / 10. szám - M.F.: Emberségből elégtelen
15. A szlovák nyelvi tankönyvek tudományos összeállítása céljából a nyelvtani minimum megállapítása az ukrán tannyelvű alap- és középiskolák részére, amely felölelné: a) a morfológiai minimumot, c) a szintaktikai minimumot és b) a lexikai minimumot, d) a frazeológiai minimumot. 16. Az anyanyelvi oktatás hatékony módszereinek kidolgozása, különös tekintettel a szlovakizmusok és tájnyelv ellensúlyozására a kétnyelvű környezetben (ukrán, szlovák] 1972 17. Az interferenciás hatás kiküszöbölését szolgáló módszerek kidolgozása. E zavaró hatás a szerkezetileg rokon négy szláv nyelv — az ukrán, a szlovák, az orosz és a cseh — párhuzamos, egyidejű tanításából adódik. 1974 18. A szlovák és az ukrán nemzeti történelem tényanyagának meghatározása és rendezése párhuzamos tanításukból kifolyólag az ukrán tannyelvű iskolákban. (A tananyag elosztása, aránya, nevelési momentumok, koncentráció stb.] 1973 19. A szlovák és az ukrán dalanyag és zenei anyag megállapítása, rendezése az ukrán tannyelvű iskolák zenei nevelésének oktatásában. (A tananyag felosztása, aránya, nevelési módszerek, koncentráció stb.] 1973 20. Azoknak a hatékony módszereknek a kidolgozása, amelyek a magyar és ukrán nemzetiségű munkás- és parasztszármazású tanulók környezeti tájnyelvi és az iskolai köznyelvi jelrendszere közötti különbségeket felszámolják és lehetővé teszik, hogy a legrövidebb időn beiül az írásbeli és a nyelvi megfogalmazásban és fogalomalkotásban az értelmiségi származású tanulókkal egyenrangú partnerként induljanak. 1975 Emberségből elégtelen... Szerkesztőségünk egy levelet kapott. A kuszán bánatos sorokat egy szülő írta, nekünk, mert „nem akarja bántani a magyar iskolaügyet, habár...“ Fia, Ferike harmadikos. Beteges, vékony, de jó eszű, kicsit ugyan ideges, csintalan gyerek. Húsz napi súlyos betegség után már nagyon örült, hogy ismét iskolába mehet, láthatja osztálytársait, tanítónőjét. Rögtön az első napon azonban sírva jött haza az iskolából. Keservesen sírt, mert a tanítónő ezt mondta: „Ugye milyen jó volt nekünk, amikor féri nem volt az iskolában. Hiszen Jóska is ezt mondta úgy négy-öt napja, s mi mindnyájan egyetértünk ezzel.“ Valóban így történt.^ Az ügyet megküldtük a Járási Nemzeti Bizottság Iskolaügyi Szakosztályára kivizsgálni. „Nem nagy ügy, a gyerek eszes, de csintalan“ — írta a járási tanfelügyelő ... Valóban nem nagy ügy? Mert milyen lehet az osztály légköre, ahol a beteg osztálytársról úgy nyilatkozik a tanítónő (mégpedig nem csak előtte, hanem a háta mögött is!): „de jó, hogy nincs itt!“ Ez az intrikára és nem a közösségre nevelés iskolája. S ez „valóban nem nagy ügy?” Mi úgy véljük, hogy Ferike ügye nagyon nagy ügy, mert részünkre: minden gyermek egyjormán kedves, akár szőke, akár barna, akár árva, akár nem, sőt akár fehér, akár fekete. S aki nem érti vagy másról beszélve bagatellizálja ezt az ügyet, az emberségből levizsgázott. Jelentse a csehszlovákiai magyar iskola minden gyermek, minden tanítványa számára a második otthont. M. F. 295