Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-09-01 / 1. szám - Kalló János: A fizika - szakkörvezetés néhány kérdéséről / Középiskoláink számára
A fizika — szakkörvezetés néhány kérdéséről KALLÓ JÁNOS igazgatóhelyettes, Sárospatak A XX. század jellemző ismérve a technika, a természettudományok — és ezen belül a fizika — rohamos térhódítása. Ez a tény parancsolóan előírja a fiatal nemzedék ilyen irányú előkészítésének, képzésének színvonalbeli emelését. Egyaránt vonatkoztatható e követelmény mint a felsőfokú oktatási intézményekben továbbtanulni szándékozókra, mind a termelőmunkában elhelyezkedőkre. Felsőfokú oktatási intézményeink felvételi vizsgáinak tapasztalatai a fizika vonatkozásában megmutatják, hogy a középiskolás fiatalságunk fizika-feladatmegoldó készségét az eddiginél magasabb szintre kell emelnünk. Érdeklődő, tehetséges diákjaink igényeit a tanórákon feldolgozott anyag és az ehhez kapcsolódó feladatok megoldása nyilván nem elégíti ki és nem is elégítheti ki. A tantervi anyagon belüli és esetenként azon túlmenő, összetettebb, igényesebb feladatok, problémák részletekbe menő elemző feldolgozása, a felvételi vizsgákra való alapos felkészítés a szakkörök feladata. Az alábbiakban a fizika feladatmegoldó és ezek vezetésének elvi és gyakorlati kérdését kívánjuk elemezni. A szakkör alakuló összejövetelén fontos utalni arra, hogy mi a cél: alaposabb, mélyebb és biztosabb tudásra, jó feladatmegoldó készségre törekedni. Tudatosítani kell a tanulókban, hogy a szakköri tevékenység hasonlatos az olyan sorsjátékhoz, amelyben csak nyerni lehet, veszíteni nem. A szakos kollégákkal való előzetes megegyezés után ajánlatos közölni a szakkör tagjaival, hogy eredményes közreműködésük, alkotó ötleteik, aktivitásuk realizálódni fog jutalomosztályzatokban. Lényeges, hogy a gyakorlati munkában a szakkörvezető tanár a legkisebb jó elképzelést is megjegyezze, észrevételezze, még akkor is, ha az saját gondolatmenetétől eltér. Ha a szakköri foglalkozások hangvétele kötetlen, baráti, ha nem követeljük meg, hogy a tanulók feltétlen felálljanak vagy jelentkezzenek, amikor mondanivalójuk van, ha mindenkit — akinek véleménye van a problémával kapcsolatban — meghallgatunk és válaszra érdemesnek tartunk, akkor tanulóink számára a szakkör a tanórák viszonylag szürke sokaságától eltérő, vonzó lesz, örülni fognak minden foglalkozásnak. Nem kell félni attól, hogy ez fegyelmezetlenséget, rendbontást, anarchiát szül. Ha a tanár szaktárgyában alapos felkészültségű, és pedagógiailag közel áll diákjaihoz, ha nem „kezeli le“ őket, ha értelmes megmozdulásukat elismerő szavakkal illeti, s a melléfogásokért nem dorongol, mindig ura marad a helyzetnek. Jól bevált módszer, hogy egy-egy nehéz feladat közben vagy után aktuális, a feladathoz kapcsolódó és a gyakorlati életben való alkalmazhatóság megemlítésével a tanár úgy pihenteti meg diákjait, hogy azok figyelme a lényegről nem terelődik el. Esetenként — ha sikerül — szerencsés feloldást jelenthet egy tréfás ankedóta vagy hasonlat is, amely a témakörhöz kapcsolódik. A szakköri munka sikere vagy sikertelensége alapvetően a tanár—diák közti helyes vagy helytelen, rugalmas vagy merev, baráti vagy hivatalos, megértő vagy lenéző, segítő vagy dorongoló viszonyon múlik. A feladatok kitűzésekor vigyázni kell arra, hogy az egyszerűbb feladatokból induljunk ki, fokozatosan haladjunk az összetettebb, igényesebb gondolkodást, mélyebb fizikai meglátást igénylő problémák megoldása felé. A feladatok kidolgozásának sokféle módszere van. Egyik lehetséges változat: A tanár elolvassa, vagy — szükség szerint — tollba mondja a feladatot.
