Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 6. szám - Teleki Tiborné: Egy helyesírási programozási kísérlet / Az alapiskola felsőbb osztályainak problémái
szempontjait. Néhány jellegzetességét azonban meg kell említenünk már csak azért is, mert programunk kidolgozásában ezeket nekünk is érvényesítenünk kellett. A programozásnak két típusát ismerik, az egyik a lineáris vagy Skin- ner-féle, a másik pedig a szerteágazó program. A szerteágazó programban nagyobb terjedelmű információ után kérdést, feladatot kap a tanuló. Ez a program a feleletváltozatokat is feltünteti (általában 3—8 válaszlehetőséget], s a tanulónak ezekből kell kiválasztania a helyes feleletet. Mi ezt a megoldást tkp. nem alkalmazhattuk, ugyanis a válaszvariációk közül való válogatás nem aktivizálja a tanulót, sem a helyesírási ismeretek készséggé válását nem segíti elő, de egyéb didaktikai, lélektani okai is vanak mellőzésének, mert a válaszlehetőségekből mindig csak az egyik helyes, és ha a tanuló pl. egy-egy szó helyes írásképe mellett 4—5 vagy még ennél is több helytelen alakot lát, s ez gyakorlatról gyakorlatra, lépésről lépésre így ismétlődik, végül elronthatjuk vele a tanulók már eddig kialakult helyesírási készségét is. A lineáris szerkesztésmód eleve alkalmasabb volt a helyesírási anyag feldolgozására. Ennek lényege az aprólépés (algoritmus], vagyis az egész ismeretanyagnak nem éppen a végtelenségig aprózódó, hanem a megértés és elsajátítás céljából rentábilis kis egységekre váló tagolása, továbbá az egységeknek olyan sorrendi beosztása, hogy minden egység a közvetlenül őt megelőző vagy esteleg még korábbi gyakorlatból vagy információból következzék. Az aprólépéseknek tehát végső soron logikus elrendezéseknek kellett lenniük, s ezek az aprólépések általában két-két mozzanatra, oszlottak: 1. információra és 2. feladatsorra. Információ a programban Az információ legtöbbször a korábbi információkra vagy gyakorlatokra épült, a feladatsor viszont következetesen az őt megelőző információra. Legtöbbször azonban az információ sem az egyszerű közlés, hanem gyakorlatszerű, vagiys nem közöljük az ismereteket, hanem a tanulónak önmagának kell megkeresnie a Helyesírási Szabályban. így aztán a gyakorlat olykor informatív értékű (pl. a 9/a gyak.: ,,Ha a szavakat helyesen akarjuk írni, nem elég csupán a hangalakjukat vizsgálnunk, hanem a jelentésüket is figyelembe kell vennünk. A szavak jelentésének meghatározását értelmező szótárak segítségével végezzük“). Nem tekinthető viszont teljes információnak pl. a 15/a gyakorlat (szövege: „Jegyezd ki tankönyvedből, mit kell tudnunk a magánhangzók időtartalmáról!“]; de a 17/a gyakorlat sem (szövege: A mássalhangzók hosszúságát betűkettőzéssel jelöljük.) Ugyanis ezt az információt még ki kell egészítenie a tanulónak a HSz. 10., 100., 107., 321., 215. §-ra alapján. Végső soron azonban, hogyha elvégezték ezeket a gyakorlatokat, teljes értékű információ lesz mind a 15/a, mind a 17/a gyakorlat, tehát olyan, amely már gyakoroltatásra is alkalmassá válik. Az információnak ezzel a három fontosabb típusával dolgozunk a programban: 1. információ, 2. információs gyakorlat, 3. a kettő kombinálása. Ezek általában a program a) pontjai. A program feladatsorai A b, c, d esetleg e, f, g, h pontok alkotják a tulajdonképpeni feladatsort. Ezek a pontok formálisan mindig pontokból állnak, lényegüket tekintve azonban teljesen önálló értékű gyakorlatok, pl. 17/b: Minden betű kettőzésére írjunk két-két szót! 17/c: A 14/b, c gyakorlatból válogassa ki azokat a szavakat, amelyekben megsértené a HSz. 10. pontját, és csoportosítsa bb, cc, dd stb. kettőzött betűk szerint! 17/d: A 17/c gyakorlat szavaiból alkosson mondatokat, hogy minden kérdéses szó a szövegben legyen. Amint látható, itt a b, c, d pontok mindegyike önálló gyakorlat, az a 180
