Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1969-09-01 / 1. szám - Jakab Sándorné: Szlovák nyelvoktatási problémák / Az alapiskola felsőbb osztályainak problémái

teni. A színtiszta vidéki magyar iskolákon viszont a bő anyagot tartalmazó könyv káoszt okozhat a tanítás menetében.

Most arról szeretnék néhány gondolatot lejegyezni, hogy a harmadikos tankönyv sok esetben mennyire meghaladja a tanulók befogadóképességét, s milyen rendszertelen a felépítése.

Nem mindegy, hogy mit, mennyit hallatunk, beszéltetünk, olvastatunk s íratunk tanulóinkkal. Sokszor a mennyiségileg sok kevesebb, mint a kevés, de minőségileg jó.

Mielőtt a harmadik évfolyam tananyagát részletezném, szeretnék a 2. évfolyam tanítási anyagának céljáról néhány gondolatot felidézni.

A 2. évfolyam szlovák nyelvi oktatásának fő célja az, hogy hozzászoktassuk tanulóinkat a szlovák beszéd hallásához, hogy az ne legyen teljesen idegen és ismeretlen számukra. Természetesen cél az is, hogy a tanulók néhány legelemibb szót, s egy-két szóból álló mondatot elsajátítsanak.

Nem akarok külön beszélni arról, mennyire fontos már a 2. évfolyamban az, hogy a tanulók zamatos, értelmes és „szlovákos“ szlovák beszédet, mondatokat halljanak tanítóiktól. A második évfolyam anyaga tehát a hallás és a beszéd módszerére épül.

Bárhogyan, bármilyen módszerrel oktatunk egy idegen nyelvet, az oktatás célja csak az lehet, hogy a tanulók megtanulják „beszélni“ a nyelvet. Ezt persze nehéz elérni, de mindenképpen erre kell törekednünk és éppen ezért érzem, valahányszor szlovák órát tartok, hogy sokat akarok markolni és keveset fogok. Ebből adódik aztán az is, hogy rendszerint rövid számomra a szlovák órák 45 perce.

A harmadik évfolyam módszere már a halláson és beszéden kívül az írás és az olvasás is. E módszerességnek egybe kellene olvadni az élő szlovák beszéddel, kezdve a leghasználatosabb egyszerű szavakkal, mondatokkal.

Először Í9 a már ismert főnevekből kellene kiindulni. A könyv első lapjaiból, ahol még csak képolvasások vannak. Pl.: školský rok, prvý september, škola, žiak, taška, kvety — később bővíteni — trieda, „naša“ škola, naša trieda és žiak, žiaci, žiačka, žiačky — egyes és többes számban is (ezt jól lehet szemléltetni a képen kívül a tanulókkal is). S ha már ismerünk néhány főnevet, akkor a főnevek mellett legkönnyebben megtaníthatjuk a melléknevek használatát s ezt kellene egy kicsit kidomborítani sok-sok példával. Kezdeni a nőneműekkel anélkül, hogy a tanulók tudatában lennének, hogy a szlovák nyelvben háromféle nemet különböztetünk meg. Pl. Škola je pekná. Škola je velká. Škola je nová, stará, vysoká, nízka, svetlá stb., tehát sok példával, így megismerkednek sok-sok melléknévvel is nagyobb megerőltetés nélkül. Ugyanennek a mintájára — Aká je trieda? Trieda je pekná, dobrá, čistá, — a mellékneveket lehet bővíteni. Utána következhet a „naša škola“, majd a naša trieda és itt már a helyi viszonyokról kellene mondani mondatokat. Ezekhez az egyszerű mondatokhoz persze sokszor kellene visszatérni, s a fő kérdés „Aká je?“.

Amikor már a főnevek és melléknevek (nőnemű) használatában egy kis készségre tettünk szert, jöhet a másik gyakran használt beszédtípus: Čo je v našej škole? V našej škole je záhrada, dvor, chodba, riaditelňa, zborovňa stb., így újabb főnevekkel bővülnek ismereteik. A kört leszűkíthetjük: Čo je v našej triede? V našej triede je pero, guma, lavica, stôl, tabula, obraz, mapa stb. (A könyv ilyen gyakorlása erre sem módot, sem időt nem szolgáltat sajnos.) Ezt kiterjeszthetnénk az otthoni környezetre. Čo je doma? Čo je v izbe? Čo je v kuchyni? stb. Alkalmas esetben meg is látogathatunk egy otthont.

Jó lenne, ha megfigyelnék a tankönyv 9. oldalát. Ezen az oldalon négyféle mondattal is találkozunk. „Tu“ je pero. „Tam“ je guma. Lavica je zelená. Pero je „nové“. Itt négyféle ismeretlen szóval, illetve fontos beszédelemmel találkozunk: „tu je“, „tam je“, „aj“, és a semleges nemű „Pero je nové“. Ezeket az 17 élő beszédben nagyon gyakran használjuk, s ezért nem helyes ilyen sokfajta