Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-01-01 / 5. szám - A szakterminológia kétnyelvű oktatása
141 sunk, a tömeges hírközlő eszközök figyelemmel kísérése nemcsak feltételezik, de egyenesen megkövetelik, hogy a tanulóink a szlovák szakterminológiát következetesen elsajátítsák, esetleges tanítási nyelv változtatáskor zökkenés mentesen illeszkedhessenek bele a tanulásba, nehézségek nélkül böngészhessék a szaklapokat, szak- irodalmat, s a főiskolákon ne legyenek nyelvi nehézségeik. Az elmúlt két évtizedben nemcsak a hármas áttételű természettudományi tankönyvek fordításai — csehről szlovákra, szlovákról magyarra — burjánoztattak el nyelvi gyomokat (kivonó kivonandó helyett, magaskemence nagyolvasztó helyett j, szószerinti tükörfordításokat, szlo- vákos mondatszerkesztéseket honosítottak meg, hanem még a legújabb nyelvi könyveinkben is jócskán akadnak helytelenségek, pontatlanságok, tárgyi tévedések. Akadnak olyan pedagógusaink, akik kényelemszeretetből, esetleg tantárgysovinizmusból kifolyólag keveset törődnek az írott és a beszélt köznyelvvel. Oldd meg a következő egyenletet! — egy d-vel éktelenkedik a tanulók füzetében, de rá se hederít a matematikus. Pedagógusaink suk- süköznek, elhagyják a határozott névelőt, a magyar nyelvterület hatása alatt „me- hanizmust“ ejtenek, a szlovák nyelvterület hatása alatt kurtítják az idegen szavakat: objekt, szubjekt, inštitút, szeminár, diplom, efekt. A tanári beszédnek nemcsak információközlés értéke van, hanem nevelő hatása is. A tanári beszéd tömör megfogalmazása vagy pongyola stilizálása motiválja a tanulók gondolati tevékenységét. A magyar nyelvészetben a szakterminológiát illetően hosszú ideig nem volt határozott mérték. Egyesek előszeretettel túlzsúfolták beszédüket idegen szavakkal, mások helytelenül képzett, mesterségesen gyártott magyar szakszókat használtak. Láthatjuk azt is, hogy a természettudományi tantárgyak szakterminológiája nem mindenben egységes. Sokat fejlődött és gazdagodott. A magyar műszaki terminológiát — hangsúlyozta Verő József akadémikus a Magyar Tudományos Akadémia műszaki nyelvi tanácskozásán — 1. egységesíteni kell, 2. a szakszókincs legyen magyar, a termi- nusz technikusok legyenek helyesen alkotottak, könnyen érthetők, s ha okvetlen szükséges, akkor lehetőleg a holt nyelvek szóelemeiből alkotott szavak legyenek, 3. a műszaki szövegek nyelve ne csak szó- használatában, hanem szófűzésében, szórendjében és mondatszerkesztésében is magyar legyen. Ugyanezt mondhatjuk a tankönyveink nyelvére vonatkoztatva is. Az idegen szavak használatával kapcsolatban előforduló leggyakoribb hibáink, hogy van helyes magyar szó a fogalomra, de sokszor kényelemszeretetből az idegent alkalmazzuk, tükörszavakat használunk, olyan idegen kifejezést is lefordítunk, ami az illető nyelvben nem fedi a tartalmi lényeget, s általánosan elterjedt és meghonosodott nemzetközi kifejezés helyett feleslegesen magyar szót alkotunk. Míg az anyanyelvi oktatás a nyelvórákon folyik, addig az anyanyelvi nevelésnek minden más órán, így a természettudományi tantárgyak óráin is folynia kell. Ezért nem lehet közömbös, hogy a pedagógus beszédének „igényes nyelvi formálása, stilisztikai csiszoltsága, grammatikai helyessége*, vagy éppen fordítva lazasága, igénytelensége, pongyolasága mennyiben erősíti vagy gyengíti az információnyújtást, a feldolgozás minőségét és pedagógiai hatásfokát.“ , A pedagógus-beszéd megformálásának kus van egy-két jellemző sajátsága, mégpedig: a) a szabatos és a pontos fogalmazás, b] a gazdaságosság, c) az elevenség és az életszerűség d] és mentes a közhelyi sallangoktól. E rész lezárásakor engedjék meg, hogy idézzem Bakos József cikkéből, a Magyar Nyelvőr 1968. 1. szám, 72. oldaláról: „Tanulóinkat nem nyelvi bravúrra, hanem az értelmes, szép beszédre kell szoktatnunk. Az igényes, kifejező tanári beszédre törekvés nemcsak a magyar szakos tanárok „belügye“, hanem minden szakos tiszte és kötelessége. S még egy fontos tételről befejezésnek: a tanár korszerű szakműveltsége, ideológiai tájékozottsága, anyanyelvi kultúrája és általános műveltsége is fontos előfeltétel ahhoz, hogy beszédének, magyarázatának nyelvi formája is korszerű lehessen.“ Bevezetőm második részében szeretnék részletesebben szólni a szlovák szakterminológia tanításának a természettudományi tanárgyakban való eddigi megvalósításáról mind az alapiskola 7—9. osztályában, mind a középiskola I—III. osztályában. A szakterminológia tanítását a következő iskolai dokumentumok közölték: 1. A Szlovák Nemzeti Tanács Iskolai Megbízotti Hivatalának 1967. dec. 20-án kelt Š 9499/67-1 számú körlevele, amely az alapiskola 7—9. osztályában a szakterminológia kétnyelvű tanítását elrendeli. 2. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Főosztályának 1969. aug. 8-án kelt S 8656/69—В/l számú irata utasította
