Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1969-12-01 / 4. szám - Patócs Józsefné: Hazaszeretetre nevelés az óvodában / Óvodai nevelés

Figyelő

PEDAGÓGIAI SZEMLE

A fejlődéslélektan kutatói számára az óvodásgyermek pszichikus fejlődésén belül számtalan kérdést vet fel az erkölcsi tudat kialakulásának és fejlődésének a problematikája. Elkonyin neves szovjet kutató szerint a hároméves gyermeknél már megtalálhatók az erkölcsi tudat kezdetei. Kérdés: milyen fejlettségi szintre jut el erkölcsi szempontból a gyermek az óvodáskor végére? Milyen erkölcsi ismeretekkel lépi át az iskola küszöbét? A társadalmi környezet (család és iskola) követelései milyen mértékben válnak tudatossá és belső követelménnyé az óvodáskor végére?

A szerző az erkölcsi fejlődéssel kapcsolatban vizsgálatait negyvenöt óvodás gyermek részvételével folytatta le. Mesemondásból, majd utána regisztrálásként alkalmazott rajzolásból és azt követően klinikus beszélgetésből álló vizsgálat segítségével figyelemmel kísérte, hogy az emocionális viszonyulás mennyiben játszik szerepet a hatévesek erkölcsi értékalkotásában. Az ,.igazi“ erkölcsi ítéletek csak akkor alakulnak ki, amikor az emocionális viszonyulás helyett a morális értékelés játszik meghatározó szerepet. Ez következik be hatéves korra.

Az erkölcsi ítéletek tartalma a különféle cselekvésmódoknak az egyéni tudat síkján történő normatív visszatükröződése. A hétköznapi és kísérleti tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy az erkölcsi ismeretekre az óvodáskorú gyermekek általában empirikusan tesznek szert véletlenek által befolyásolt egyéni úton, speciális és következetes pedagógiai irányítás nélkül. Az elsajátítás ezen módját — mivel végülis a kisgyermek erkölcsi ismeretei csak töredékek, kezdetlegesek és rendszertelenek — nem tartjuk kielégítőnek. A vizsgálati eredmények azt bizonyítják, hogy már az óvodai oktató-nevelő munka folyamatában szükség van az erkölcsi ismeretek rendszerének megfelelő szinten történő oktatására. Az erkölcsi oktatás megfelelő elméleti alapjának kidolgozása a pedagógia és a pszichológia részéről még további közös erőfeszítést követel.

(Királyné D. M.: Az iskolába kerül gyermek erkölcsi ítéletének néhány sajátossága, Pedagógiai Szemle, 1969., 9. sz. 765—777 old.)

KOMENSKÝ

Már a kisiskoláskorban rendkívüli figyelmet igényel a tanítótól a tanulók esztétikai nevelése. A gyermeki észlelés, a gondolkodási folyamatok, a gyermek érzékeny lelke egyaránt szükségli ezt. Ha abból a meghatározásból indulunk ki, hogy „az esztétika az a tudomány, amely az embernek a valósághoz és főképp a művészethez mint a társadalmi tudat sajátságos formájához való esztétikai viszonya fejlődésének általános törvény- szerűségeit vizsgálja“, néhány törvényszerűséget szükségszerűen át kell vetíteni a lélektani és mentális fejlődési folyamatok körébe. Nem állítható, hogy a 7—9 éves gyermekre másképp hat a művészet, mint a felnőtt emberre, azonban néhány sajátságos aspektussal számolni kell ezen kérdések megítélésében.

Bármennyire gazdag esztétikai élményforrást jelent is a mesevilág, helytelen az ilyen körű gyermekek érzelmi észlelését csak arra szűkíteni. A természet és a világ megismerésében döntő szerepe van a gyermek saját gyakorlatának, tevékenységének, hiszen a világ megismerése az emberiség fejlődésének folyamán a gyakorlat által gazdagodott, a valóság tudományos, etikai, esztétikai megismerése csupán egy-egy fajtája az ismeretszerzésnek. Döntő szerepe van a közvetlen érzékelésnek, a képzeletnek. A 7—9 éves gyermek teljes lélekkel képes a korához mért és értékes művészi alkotások érzelmi oldalát felfogni éppen azért, mert ez a lehetőség sokszor többet ér a tények, adatok megismerésénél.

A szerző foglalkozik az ezen korosztályba tartozó gyermekek testi és szellemi fejlődésének a kérdésével, a művészi szöveggel, mint az érzelmek és esztétikai viszonyulások fejlesztésének jelenségével.

(A. Smeralová: Nékteré poznámky k estetické výchove zákű 2. а 3. ročníku. Komen- ský, 1969. 7. sz. 400—408 1.)

124