Szocialista Nevelés, 1968. szeptember-1969. augusztus (14. évfolyam, 1.12. szám)

1968-10-01 / 2. szám - Kerékgyártó Imre: A tanulók értékelésének hibái

latban ezek többnyire egy-egy peda­gógushoz és annak szaktárgyához fű­ződnek. B. G. tanuló osztályfőnöke történelem-földrajz szakos tanár volt. A gyermek véletlenül épp ezt a két tárgyat szerette legkevésbé. Az osz­tályfőnök nem is rejtette véka alá, hogy meggyőződése szerint B. G. sem­mirekellő, lusta, hanyag, ostoba frá­ter. Véleményével közhangulatot kel­tett a tanári közösségben. B. G. lett minden szidalom középpontja. Pedig kiderült, hogy B. G. szenvedélyesen foglalkozik a kémiával (a közvéle­mény hatására abból is csak közepest kapott]. Kiváló szervező (ifjúsági mozgalomban derült ki), és a legügye­sebb tornászok közé tartozik. Szemé­lyiségének ezek az összetevői mind elsikkadtak az osztályfőnöki véle­ményben. Mindez akkor derült ki, ami­kor a továbbtanuláshoz készített osz­tályfőnöki jellemzés ezt az egyoldalú képet rögzítette róla, s ezzel szinte pontról pontra ellentmondott az ifjú­sági szervezet sokkal reálisabb, sok­oldalú személyiségrajzának. 3. A torz ítéletek. Jellemzőjük, hogy létrejöttükben szenvedélyek, sérelmek, indulatok játsszák a legjelentősebb szerepet. Persze nemcsak ellen-, ha­nem rokonszenvek is motiválhatják. Gyakori jelenség volt a koedukáció bevezetése után, hogy az addig csak fiúkat tanító tanárok enyhébb követel­ményeket támasztottak a lányokkal szemben. Gyengébb képzettségű peda­gógusoknál előfordul, hogy ellenszen­vük épp azok ellen fordul, akik szak­tárgyukkal behatóbban foglalkoznak, s előbb-utóbb többet tudnak náluk. P. G. matematikusnál pl. sohasem sze­rezhetett jelest az a tanuló, aki már hivatalos beosztásának tekintette, hogy tanárát kisegítse a bajból, valahány­szor a táblánál belesült a példába. 4. Előítéletek. Az egyik iskolában lopás történt. Sz. A. igazgató, hogy le­egyszerűsítse a nyomozást, maga elé rendelte az érdekelt osztály három legrosszabb anyagi körülmények kö­zött élő tanulóját. Szerencsére az osz­tályfőnök még időben közbelépett, s bebizonyította — kissé több fáradság­gal —, hogy épp a legjobb anyagi kö­rülmények közt élő tanuló volt a tettes. Természetesen az ehhez hason­ló példák nem általánosak, inkább ki­rívó szélsőségek. Gyakori azonban a címkézés. K. F. az osztály bohóca. A. J. mindig fecseg. Holott K. F. egy­szer bohóckodott, A. J. egyszer fecse­gett. Az ilyen ítéletek fordított ne­velést eredményeznek, közös bennük az elhamarkodott ítéletekkel, hogy a tanulót a címkéhez hasonlóvá teszik. 5. A merev ítéletek, vagy ahogyan a tanulók nevezik: a beskatulyázás. Eléggé általános pedagógiai betegség, forrása a testi, szellemi kényelem. Ez az oka, hogy vannak tanulók, akik nem tudnak eléggé hanyagok lenni ahhoz, hogy jelesnél rosszabbra, és mások, eléggé törekvők lenni ahhoz, hogy közepesnél jobbra feleljenek. Jellemzőjük, hogy romantikus jelleme­ket teremtenek, nem veszik figyelem­be sem azt, hogy a jellem, a személyi­ség fejlődése sohasem felfelé ívelő egyenes vonal, hanem a nekilendülé­sek és megtorpanások görbéje, sem azt, hogy minden személyiség az eré­nyek és hibák eredője. Az elmúlt évek­ben igen sok tanuló jellemzését volt alkalom tanulmányozni. Sajnos, na­gyon kevés akadt köztük, amely meg­felelő tájékoztatást adott volna a jel­lemzett tanuló személyiségének ösz- szetevőiről. Legtöbbjük közhelygyűjte­mény volt csupán: a közösségbe jól beilleszkedik; több szorgalommal még jobb eredményeket érhetne el stb. Rengeteg olyan konfliktusnak elejét le­hetne venni, amely a szülői ház és az iskola közt éleződik ki, ha minden pedagógus tiszteletben tartaná mind­azt, amit a pedagógia és a pszicholó­gia a gyermeki személyiségekről ta­nít. Érthetően minden szülőnek legfél­tettebb kincse: saját gyermeke. Ha azt az iskola beskatulyázva ítéli meg, azzal a szülőket, és rajtuk keresztül az egész társadalmat sérti meg. Minden pedagógiai tanulmány ve­szélye, hogy olvasói egyetértenek megállapításaival, de rögtön hozzá is fűzik, ha mindezt meg akarnám valósí­tani a gyakorlatban, a rengeteg szem­ponttól képtelen lennék tanítani, ne­velni. íme, most is a pedagógiának csupán egyik részterületét vettük vizs­gálat alá, s mennyi követelmény áll

Next

/
Thumbnails
Contents