Szocialista Nevelés, 1968. szeptember-1969. augusztus (14. évfolyam, 1.12. szám)
1968-10-01 / 2. szám - Kerékgyártó Imre: A tanulók értékelésének hibái
A TANULÓK ÉRTÉKELÉSÉNEK HIBÁI Dr. KERÉKGYÁRTÓ IMRE Mindaz, ami a pedagógia mindennapos gyakorlatában történik, végső soron három funkció köré csoportosul: 1. a tanulók személyiségének megismerése, 2. az erkölcsi, esztétikai, tudományos értékek átadása és 3. az állandóan alakuló, fejlődő személyiségek fejlesztése és értékelése köré. Természetesen ez a három funkció a bipoláris pedagógiai tevékenység egyik oldalát veszi csak alapul, a pedagógus oldaláról vizsgálja a kérdést. Nem független azonban ettől az ifjúság tevékenysége sem, hiszen annak leglényegesebb mozzanatait a közösségbe való beilleszkedésben (megismerés), az értékek átuevésében (aktív részvétellel, tehát nem passzív átve- vésről van szó) és egyre bővülő ismeretei alapján a környező világ jelenségeinek megítélésében (értékelés) jelölhetjük meg. A pedagógusi hivatás, életpálya sajátos felelősségét éppen az a bipolaritás határozza meg. A tanító, a tanár a szó igazi értelmében ugyanis nem azzal nevel és oktat, hogy nevelési vagy ismeretterjesztő előadásokat tart az órán. A nevelés, oktatás tulajdonképpen a fenti három területen folyik, mert a) a megismerésben alkalmazott módszereivel, eljárásaival alakítja a tanulók megismerő tevékenységét, b) az ismeretek átadásával gyarapítja tudásukat, c) értékelésével értékítéletek alkotására és értékrend kialakítására teszi képessé őket. A nevelésnek, oktatásnak, mint személyiségek személyiségekre irányuló tevékenységének még egy sajátosságát is figyelembe kell vennünk. Mégpedig azt, hogy ez a tevékenység irányát és hatását tekintve lehet: pozitív (amikor a tanuló meggyőződéssel elfogadja és átveszi az ismereteket, ítéleteket stb. pedagógusától) és negatív (amikor azok épp ellenkező hatást váltanak ki belőle), de más (mérnöki, orvosi, hivatalnoki) tevékenységgel ellentétben sohasem lehet közömbös. A mindennapi beszédben néha mondjuk, hogy egy szülő vagy pedagógus nincs hatással gyermekeire, ilyenkor azonban nem fejezzük ki magunkat pontosan. Az igazság, hogy negatív hatást gyakorolnak rájuk: nem akarnak olyanok lenni, mint ők; ellenkező véleményen vannak stb. A szakmai hibáknak éppen ez a sajátosság teszi rendkívül jelentőssé a szerepét. Lehet, hogy egy orvos csupán néhány milligrammot téved a receptben, matematikailag jelentéktelen a hibája, de betegei belehalnak. A mérnök esetleg csupán miliméterrel számítja el magát, de a híd, amelyet tervei alapján készítettek, leszakad. A pedagógus hibáit sem mérhetjük köznapi mértékkel, a hibák nagyságát hatásuk alapján kell megállapítanunk. Nem mentegetőzhetünk még azzal sem, hogy a mi pályánkon a hatások sohasem jelentkeznek az előbbi példákhoz hasonló direkt úton. A legrosszabb pedagógus tanítványai is előbb-utóbb elvégzik az iskolát, később viszont már nagyon nehéz eldönteni, hogy személyiségük torzulásaiból, életpályájuk megtorpanásaiból mennyit lehet és kell egyes nevelőinek számlájára írnunk. Csokonai nagyon nyersen fogalmazta meg az alapigazságot Jövendölés az első iskoláról Somogybán c. versében: kanász lesz, akinek nevelője kanász. A pedagógusi hibák leküzdésében éppen ezért azok kellő felismerése és a pedagógus lelkiismerete játsszák a döntő szerepet. Mindkettőben segítségünkre lehet feletteseink kritikája is. A nevelés, oktatás gyakorlatában a legtöbb hibát az értékelésben követik el a pedagógusok. Több tudományos 44
