Szocialista Nevelés, 1968. szeptember-1969. augusztus (14. évfolyam, 1.12. szám)

1968-10-01 / 2. szám - Onódi János: Ez a hazánk

tos ellentmondása jött létre. Ilyen jelenség volt a nemzetiségi kérdés körüli sok helytelen megnyilvánulás is. Husák elvtárs szavaival élve: „Ahol a kérdések nincsenek megoldva, ahol olyan zsilipek nyílnak meg, mint amilyenek nálunk nyíltak meg januárban, ott vitatkoznak ezekről a kérdésekről békésen és szenvedélyesen, sőt viharosan is. Mindez azonban arra utal, hogy a kérdést meg kell oldanunk, keresnünk kell az ésszerű és demokratikus kiutat.“ Az ilyen reális politikai felfogást csak helyeselni és támogatni lehet.

Szilárdan hisszük, hogy párt- és állami szerveink megtalálták és megtalálják a kérdések ésszerű és demokratikus megoldásához vezető utat. Eklatáns példája ennek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív államjogi elrendezése és a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek helyzetének általános elveiről szóló alkotmány törvény. Államunk föderatív elrendezése új viszonyt teremt a cseh és a szlovák nemzet között, s ezzel megvalósul a szlovák nemzet fél évszázados vágya: a két államalapító nemzet teljes, mindenoldalú egyenjogúsága. A föderáció köztársaságunk két szövetséges része, a Szlovák Szocialista Köztársaság és a Cseh Szocialista Köztársaság szimmetrikus fejlődésének, s ezáltal az egész szocialista hazánk egyensúlyának alapvető biztosítéka. Méltán mondhatjuk, hogy az 1918-as államalapítás óta ez a két testvéri nemzet legfőbb államjogi lépése.

Hazánk föderatív államjogi elrendezése új korszakot nyit nemcsak a cseh és a szlovák nemzet, hanem a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek történelmében is, hiszen a föderációval egyidőben elfogadott, a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek helyzetének általános elveiről szóló alkotmányjogi törvénnyel megkezdtük fél évszázados kisebbségi sorsunk rendezését. Számunkra, a magyar és a többi csehszlovákiai nemzeti kisebbség számára csakúgy mint a szlovák nemzet számára kettős ünnep ez: köztársaságunk megalakulásának ötvenedik évfordulója és a nemzeti szabadságunk kiteljesedésének kezdete. Ma már, s a jövőben, méginkább, minden eddiginél nagyobb meggyőződéssel vallhatjuk, hogy ez a hazánk, hiszen létrejöttek és tovább konkretizálódnak nemzeti életünk fejlődésének, valamint a kollektív és személyi biztonságérzetünknek jogi normái. Alkotmányjogi törvényünk kimondja: „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a nemzetek és nemzetiségek közötti egyenjogúság szellemében biztosítja a magyar, a német, a lengyel és a ruszin-ukrán nemzetiségek egyenjogú és sokoldalú fejlődésének lehetőségeit és eszközeit a politikai, gazdasági és kulturális élet területén.“

Ez a hazánk, az államalkotó nemzetek és nemzetiségek, csehek, szlovákok, magyarok, németek, lengyelek és ruszin-ukránok hazája egyaránt. Az elmúlt két évtized különösen bizonyítja, hogy népeink összefogása nagy erő az országépítő munkában, foggal vagyunk büszkék gazdasági és kulturális építőmunkánk eredményeire, nemzeteink és nemzetiségeink közös alkotómunkájának gyümölcsére. Mindenkor és mindenki előtt természetes volt és ma is az, hogy nemzetiségi ho- vátartozásra való tekintet nélkül szocialista hazánk minden polgára egyformán köteles kivenni részét az országépítő munkából. Ma már az is nyilvánvalóvá vált, politikai és jogi formában egyaránt, hogy nemcsak a kötelességeink, hanem a jogaink is azonosak. Haza pedig csak ott van, ahol jog is van.

Közös hazánkban közösek a gondjaink, egy a sorsunk. Egyaránt miénk ez a föld, ez a haza, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. A miénk, cseheké, szlovákoké, magyaroké és mindazoké, akik e közös hazában egymásra utalva élünk és alkotunk. A jövőben minden eddigi-