Szocialista Nevelés, 1968. szeptember-1969. augusztus (14. évfolyam, 1.12. szám)
1968-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Valóban időszerű kérdés Dél-Szlovákia?
19 ták (és most éppen 6k kritizálnak?!), hogy egy-egy faluban megszüntették a szlovák vagy a magyar tannyelvű iskolát, mondván: járjanak a gyerekek a 4—6 km-re levő szomszéd faluba iskolába. S mit szült ez? Azt, hogy a szülők kényszernek érezték gyermekük iskolalátogatását. Nem belátásuk, anyanyelvűk szerint járatták gyermeküket „egy bizonyos tanítási nyelvű“ iskolába, hanem aszerint, hogy melyik iskola volt közelebb, hogy gyermeküknek ne kelljen 4—6 km-t gyalogolniuk. És sorolhatnánk az „anacio- nalizmus“ példáit, az irodalmi nevelés kötelezően szlovákul tanításától az anacionális történelem mindenütt egységes tantervéig. Érdekes, hogy a pedagógiai gyakorlat deformációi igen gyakran egyformán érintették mind a magyar, mind a szlovák pedagógusokat. De most mondjuk csak a végeredményt (a tények elemzésére ui. majd még az akcióprogram realizálása során úgyis visszatérünk): Dél-Szlová- kiában az a paradox helyzet állt elő, hogy (sok esetben) a szlovákok is, meg a magyarok is „elnyomottnak“ érezték magukat. S mivel a problémákat nem mindig oldották meg időben (problémákról ui. hosszú ideig nem volt „célszerű és ildomos“ szólni, azok látszólag valóban egyszerre — szinte egyik napról a másikra — kerültek a „felszínre“. S akik hosszú évek során primitíven szimplifikáltak, most nyilván megint azt tették. Elvégre jobb bűnbakot keresni és találni egy rezolúcióban vagy állásfoglalásban, mint őszintén felmérni azt, hogy hol, mikor és ki követte el pl. a járásokban azokat a sértő hibákat, melyek egyaránt sértették mind a szlovákok, mind a magyar tanítók legjobbjait, és nemzetiségre való tekintet nélkül a tanulók, de a szülők érdekeit is ... Persze vannak aztán olyan dolgok Is, amelyek disszonánsán hatnak. Például: a Nemesócsai magyar tannyelvű Alapiskola tantestülete 1968. május 6-án megtartott ülésének jegyzőkönyvében ezt olvashatjuk: Egyetértünk és teljes egészében támogatjuk a CSE- MADOK KB javaslatát és az SZNT ko- missziója, nemzetiségi iskolák ügyét intéző Szubkomisszió magyar szekció- ; jának Állásfoglalását...“ A 2. pontban pedig ezt olvashatjuk: „A nemzetiségi J iskolák irányításában lehetővé kell tenni, hogy a magyar tannyelvű iskolák specifikus kérdéseit a lenini ön- igazgatás elvei alapján magyar nemzetiségű és kultúrájú dolgozók végez- [ zék. Ennek érdekében a kerületi és a járási nemzeti bizottságokon, valamint a Megbízotti Hivatalban is ki kell alakítani a nemzetiségi iskolák irányító f szerveit“. És még egy mondatot hadd! idézzünk az egész tantestület és Forrói,1 László igazgató elvtárs által aláírt, az iskola pecsétjével ellátott állásfogla- 1 lásból: „Tiltakozzunk a szlovák sajtó- 1 ban megjelenő, a tényeket elferdítő cikkek és nyilatkozatok ellen, amelyek csak elmérgesítik a szlovákok és a magyarok közti viszonyt.“ Ennyit mond! az Állásfoglalás. Mindez eléggé nehezen egyeztethető össze az interjúban; közöltekkel, illetve: azzal az éppenséggel ellentmond. A kérdés: most tehát melyik nyilatkozat az „igaz“?...! A Szocialista Nevelés az igazi de- mokratizáció, társadalmunk minél teljesebb humanizációja érdekében nyíltan és világosan állást foglalt. Allás-i foglalásunkat természetesen sem a múltban, sem pedig a jövőben nem tartjuk tévedhetetlennek. Azonban erőnkhöz mérten, legjobb tudásunk alapján igyekezni fogunk a csehszlo- í vákiai magyar pedagógusok lapjában, a Szocialista Nevelésben a valóság feltárásának tudományos igényű, a lehető legnagyobb objektivitású, pártos társadalomkép körvonalazására. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy cikkeinkben, tanulmányainkban rámutassunk annak a szükségére és azokra a lehetőségekre, hogy a szlovák—magyar viszony megoldását, baráti együttélését miképpen mélyíthetjük el, erősíthetjük meg. Ehhez nemcsak a csehszlovákiai magyar pedagógusok, de £ Dél-Szlovákiában működő szlovák tanítók segítségét is kérjük, s visszautasítunk minden bizalmatlankodást rosszindulatú gáncsoskodást vagy alap tálán rágalmazást. Mindenkor helyei adunk a helyzetet alaposan ismerő iskolai dolgozók tanulmányainak és cikkeinek. Nem akarunk egymás ellet
