Szocialista Nevelés, 1968. szeptember-1969. augusztus (14. évfolyam, 1.12. szám)
1968-09-01 / 1. szám - Ne hagyd a tüzet kialudni!
Ne hagyd a tüzet kialudni! 13 Több levél érkezett a Szocialista Nevelés szerkesztőségébe, melyben azt kérdezik, miért nem reagál lapunk, a sajtóban lezajló vitára, miért nem válaszol egyes kitételekre. Egy rimaszé- csi olvasónk pedig konkrétan is felhívta figyelmünket Kardos Istvánnak, a Nyitrai Pedagógiai Fakultás adjunktusának az Űj Szóban (1968. V. 12-én) megjelent „Ne hagyd a tüzet kialudni!“ című írása következő kitételére: „Pedagógus vagyok, a magyar iskolaügy és a magyar pedagógusok néhány kérdésével kapcsolatban szeretném még kifejteni véleményemet. Magyar iskolaügyi problémáinkról már a leghivatottabb személy, Mózsi Ferenc elvtárs is nyilatkozott a sajtóban. A félreértések kizárása érdekében szükségesnek tartom megjegyezni, hogy minden múltbeli vitánk ellenére a magyar iskolaügy javára végzett munkája alapján, de különösképpen a Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar pedagógusainak 1963-as, már-már méltatlanul elfelejtett rezolúciója melletti bátor, elvhű kiállásáért nagyra becsülöm Mózsi elvtársat. Ugyanakkor nem hallgathatom el véleményemet az Üj Szóban tett nyilatkozatáról: Nem azt kifogásolom, amit elmondott (noha inéhány megjegyzésével személy szerint nem értek egyet, az iskolahálózatunkról tett kitétele pedig enyhén szólva is megkérdőjelezhető...), hanem azt, amit furcsán-okosan mellőzött. Megítélésem szerint a magyar iskolaügynek jelenleg négy sarkalatos kérdése van: 1. A magyar iskolaügy független és önálló szervezésének és irányításának realizációja. 2. A Magyarországon is történendő főiskolai és egyetemi oktatás lehetővé tétele. 3. A magyar tanonciskolák, szakintézetek és érettségivel záruló középfokú szakiskolák hálózatának azonnali bővítése. 4. A magyar pedagógusképzés kérdésének ésszerű, komplex jellegű, az egész magyar szellemi élet javát is szolgáló megoldás.“ Kinek van igaza — kérdi tőlünk a levél írója — az iskolahálózat kérdésében? A problémát úgy véljük — már vázoltuk a Szocialista Nevelés 1968. áprilisi számában (Nosce te ipsum, 227—232. old.), majd visszatértünk e kérdés vizsgálatára még a májusi számban is (259—262. old.). A csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolahálózat „asszimetriáját“ a számok tükrében, kellő adatok felsorakoztatásával több összefüggésében igyekeztünk bemutatni olvasóinknak, erre tehát ismételten visszatérni nem tudunk. Ezért megjegyzésül csak ennyit: ig- norantia iuris nocet, neminem excusat (senkit sem mentesít, ha nem ismeri a „törvényeket“). S még egy megjegyzés: egy interjúban „okosan-furcsa“ azt kifogásolni, amit valaki nem mondott el, de amit sok más írásában többször is kifejtett. Örülünk, hogy a magyar tanítóság figyelemmel kíséri a sajtót, s aki azt figyelmesen olvassa, tudja, hogy teljes egészében egyetértünk és egyet kell értenünk Kardos István által említett kérdések hozzáértő és ügyes sarkítá- sával. Ügy véljük, ez a dolgok lényege és nem más! A kérdések megoldása pedig szoros egységbe tömöríti és kell hogy tömörítse a csehszlovákiai magyar pedagógusokat. Kár, hogy ez az egység nem mutatkozik meg nagyobb pedagógiai és politikai aktivitásban (pl. a szakszervezetek vonalán történő szervezkedésben). Sajnos, e sorok írásakor még nem tudjuk olvasóinkat részletesen tájékoztatni a megnevezett négy kérdés „végleges“ megoldásáról. Mint ismeretes: — a magyar iskolaügy független és
