Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1967-10-01 / 2. szám - Végh Lídia: Az olvasott szöveg feldolgozása a 3. évfolyamban

tudják őket, a könyv mondatain kívül a saját gondolataikba is be tudták illeszteni, hisz csakis így válik számukra élővé, aktívvá a megismert új szó.

A következő órán a tanulóknak fel kellett sorolniuk az áradást és apadást kifejező szavakat. Az áradást a következő szavakkal, mondatokkal fejezték ki: Megáradt — óriási robajjal tajtékzott tova a víz. — A víz kilépett medréből.

— Áradt. — Zúdult. — Elöntött. — Megduzzadva folytak a patakok. — A víz mindent elöntött. — Kocsikat, állatokat sodort. — Leszakított gerendák úsztak a vízen. — Egész, fából összeállított házak úsztak a vízen, tetejükön zsindelybe kapaszkodva kiáltoztak szerencsétlen gazdáik. — Három kifejezést kivéve (A patakok vize zavaros volt a sok hordaléktól. — A folyó egyre nőtt, emelkedett.

— Víz alá kerültek az utcák, szérűk) a tanulók felsorolták az összes kifejezést, mely a könyvben előfordult. Csak a dőlt betűs mondatot idézték a könyv szerint szóról szóra.

Az apadást a következő mondatokkal fejezték ki: — A víz lassan apadni kezdett.

— Visszahúzódott medrébe. — Már csak az utcán folyt. — Nem vitt magával annyi mindent. — Az emberek is lejöttek a padlásról. Lassan eltakarodik a víz. A folyó nyugodtan hömpölygött — kivételével az összes kifejezést felsorolták. Ez is mutatja, hogy a szavakat megértették, s mivel saját szavaikkal foglalták mondatokba, velük szókincsük gyarapodott.

Az olvasmányban tanultakhoz a későbbiekben is visszatértünk, hogy a tanult kifejezések pontosan és maradandóan rögződjenek (a rádióban hallott, illetve a TV-ben látott áradási jelentések alkalmával). *

— A veteményeskert büszkesége — c. olvasmány a káposzta termesztésével ismerteti meg a tanulókat a vetéstől a felhasználásig. Ez az olvasmány ügyesen és érdekesen tárgyalja a kertészek munkáját és a káposzta fejlődését. A tanulók maguk jöttek rá, hogy hasonlóképpen történik a többi zöldségféle termesztése is. Az olvasmány tartalmának elmondása után közösen állították össze a káposzta fejlődésének és megmunkálásának sorrendjét.

A magot melegágyba vetik.

A kikelt növényt öntözik.

A palántákat kiültetik, kapálják, öntözik.

A megérett termést betakarítják és feldolgozzák. Ez az összeállítás bizonyította azt is, hogy a fogalmazási órán tanultakat az időrendről jól alkalmazzák, amiért külön dicséretet is kapott az osztály.

A tanulók ismereteit a kertészetben tett látogatásunkkal is megszilárdítottuk. Nagyon elősegíti a tanulók szókincsének bővítését és a beszédkészség fejlesztését a rokon értelmű szarnak gyűjtése. Ilyen feladatokat mindig szívesen, szinte versenyszerűen végeztek el. — A mi kutyánk — című olvasmánnyal kezdtük. A visszakérdezés során összegyűjtöttük a kutya tulajdonságait kifejező szavakat. A következő kifejezéseket sorolták fel: hű, éber, ragaszkodó, szófogadó, vigyázó, őrködő, ügyes, játékos, szelíd, vad, harapós. Már akkor is szerepeltek rokon értelmű szavak, amelyekre fel is hívtam a figyelmüket anélkül, hogy a „rokon értelmű“ kifejezést használtam volna.

A — Kamra albérletben — c. olvasmányban előfordul az — odaballagott — szó. Felszólítottam tanulóimat, hogy ezt a szót fejezzék ki más szóval is. Ezeket a kifejezéseket gyűjtötték össze: cammogott, sétált, lassan ment, döcögött, csoszogott. Igen fontos, hogy a tartalom elmondásakor a tanulók alkalmazzák is ezeket a kifejezéseket, mert így sajátítják el őket, s nem is olyan unalmas akkor 2—3- szor végighallgatni ugyanazt, ha rokon értelmű szavakkal színesebbé tesszük. A tankönyvben ezenkívül rengeteg alkalom nyílik az ilyen szógyűjtésre, amit feltétlenül fel kell használnunk a tanulók szókincsének gyarapítása érdekében. Házi feladatul is alkalmasak az ilyen gyakorlatok.

Az olvasás technikájában a legtöbb hibát a szóvégződések helytelen felismerésében követték el. Ennek kiküszöbölésére olyan gyakorlatokat végeztem, hogy a táblára felírtam egy szó többféle rágós vagy képzős alakját. Pl. — Az iskolapad

41