Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 9. szám - Papp endre: Néhány szó a matematikai érettségiről
PAPP ENDRE tanár, Galánta NÉHÁNY SZÓ A MATEMATIKAI ÉRETTSÉGIRŐL Rövid írásunk célja, hogy az olvasó, a matematikus kolléga egynéhány iskola és főiskolai adjunktus hozzászólása alapján képet kapjon a matematikai érettségik gyakorlati oldaláról. (Sajnos, több középiskola és főiskolai adjunktus az említett kérdéssel kapcsolatos válaszát eddig még nem kaptuk meg, de reméljük, tervünk így is sikerül.) Most adjuk át a szót nekik: RNDr. Znám István CSc adjunktus, Természettudományi Fakultás, számelméleti tanszék, Bratislava: Az érettségi vizsga a főiskolákra való előkészítő jellegű legyen. A felvételi vizsgákon nem kell bonyolult feladatokat megoldani, csupán egy kis jártasságot, hozzáállást, logikai készséget, számolási technikát kell a feladat- megoldásoknál felmutatni. Az eddigi gyakorlat szerint a logaritmus, az exponenciális és a trigonometrikus egyenletek megoldásánál volt nagyobb baj. A magyar anyanyelvű tanulóknak nem kell félni a szlovák főiskolákon. A tanszéken külön foglalkozunk a magyar ajkúakkal, segítjük őket a nehézségek leküzdésében. Szívós Józsof adjunktus, Gépészeti Fakultás, Fizikai tanszék, Bratislava. Fizikát adok elő, ezért a matematika oktatásával kapcsolatos kérdésekről csak általánosan szólok. A legtöbb diák a matematikát úgy tanulta meg mint „ólomtantárgyat“, nehezen, vért verítékezve, romantika és felemelő érzés nélkül. Hasznos kellemetlenségnek tekintik az egészet. A sikeres feladatmegoldás örömét talán nem is ismerik. Itt, ezen a ponton kellene valamit tenni. Egyáltalán érthet az ember valamit, amit nem szeret? A tantárgy iránti érdeklődés és szeretet felkeltését igen fontosnak tartom. Még a matematikai szigorúság rovására is mindig belekevernék egy kis romantikát, vagy valamit, ami a fiatalok lázadó kedvét csiklandozza. Igen, tudom, a tantárgyszeretet mellé erős és kitartó akarat is kell. A feladatmegoldásokat és az ismeretek felfedezését a számolásnál fontosabbnak tartom. Persze a megoldott feladat gyakorlatilag értékesíthető kiszámításáig hosszú az út. Ez az út legtöbbször szürke, poros. Nem szívesen járják a diákok, valószínű, a tanárok sem. Ha azonban sikerül a diákot a feladat megoldásáig felemelni, akkor a kíváncsiságtól hajtva hajlandó egy kis „port“ is nyelni. Fontosnak tartom romantikus problémákat meglátni, megoldani és gyűjteni, hasonlóan a találós kérdéseket is. Az egyszer általánosan megoldott feladat konkrét esetekben újraszámítása fontos gyakorlat, de csak annyit használnék belőle, amennyi elengedhetetlenül szükséges. A gyakorlati számolásból hiányolom az egyenletek dimenzió szempontjából történő ellenőrzést, valamint a közelítő fejszámolást. Ebben többnyire járatlanok a diákok. Azt hiszem, hogy ha a tanár hajlandó a kényelmes önkény helyett fáradságos demokráciát vinni az osztályba, akkor az eredmény nem maradhat el. RNDr. Zalabai Zoltán adjunktus, Pedagógiai Fakultás; matematikai tanszék, Nyitra: Az egyenlőtlenségekkel van a legnagyobb baj. Legtöbbször senki sem oldja meg tökéletesen az alábbi, vagy hasonló példákat: — x2 + x — 3<0 vagy I x + 1 I — I 3 — 2x I < 6.. Nehézségeket okoz még az irracionális, logaritmikus, goniometrikus és az exponenciális egyenletek megoldása. Az x -I- у = 1, x2 + у2 = 9 egyenletrendszereknél megfeledkeznek a másik 271
