Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1968-06-01 / 10. szám - Mózsi Ferenc: A szak- és érdekkörök reneszánsza?

40 százalékban, az érettségizőknél 40—50 százalékban reális csak. Érdekes, hogy mindkét korcsoportban a lányoknál volt a gyakoribb az adekvált önértékelés. Saját pályaalkalmasságuk pozitív megítélésében a kilencedikesek 25—30 százaléka, az érettségizőknek pedig 50—60 százaléka rendelkezett viszonylag elégséges önismerettel. A vizsgálatok gazdag anyagából e témával kapcsolatban még azt szeretnénk kiemelni, hogy a 15 éves tanulók mintegy 65—75 százaléka, az érettségizők 55—65 százaléka nem ítéli meg reálisan hiányosságait, fogyatékosságait — s ezek nagyobbik fele általában azokat eltúlozza, nagyítja. Az élőbből adódó pedagógiai feladat nyilvánvaló: tudatosítani kell tanulóinkban, hogy az az ember, aki két nyelvet beszél, aki két kultúrát vallhat magáénak, annak értéke nem kevesebb, hanem lényegesen több.

A tanulók pályaismeretéből és önismeretéből adódóan vizsgáltuk a tanulók személyiségvonásait is és magatartásukat. Persze erről a területről számszerű összefoglalást nehéz nyújtani. Szükségesnek tartjuk azonban felhívni a pedagógusok figyelmét néhány olyan tulajdonságára, melyek a tanulók pályaismeretéből és önismeretéből adódóan kihatással vannak a tanulók művelődési vágyára. Ezek egyrészt a tanulók életkori sajátosságaiból erednek, másrészt bizonyos meghatározott nevelői feladatok elvégzésére intő feladatok, melyek kedvező rezonancia-alapul szolgálhatnak mind a pályaérettség, mind pedig a művelődési igény megalapozásánál. Adott tény mind a kilencedikeseknél, mind az érettségizőknél a nagyfokú érzelmi fogékonyság, az erős élmény- (inkább a lányoknál] és cselekvésvágy (inkább a fiúknál). A vizsgált tanulóknál, mindkét korcsoportban, az átlagosnál valamivel nagyobb érzelmi labilitást észleltünk. Az érdeklődés területén a kilencedikesek témájában kialakult pályaérdeklődésről nem beszélhetünk. Az érdeklődés kellő differenciáltsága általában csak a tanulók 35—40 százalékánál volt megfigyelhető. A pályaválasztás érdeklődés-fedezete a 15 éveseknél 25—40 százalékos, de az érettségizőknél sem haladja meg az 50 százalékot. Az önálló és társadalmilag értékes életvezetés kialakulása, de a művelődési igény elmélyítése szempontjából is negatív jelenség, hogy a tanulók — mint ahogy azt vizsgálataink során a tanulók saját bevallása alapján megállapíthatjuk — csak 20—30 százalékának van konkrét példaképe, eszményképe. Meghatározott életcélról a 15 évesek 30 százaléka és az érettségizők 37 százaléka számolt be.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az említett — a statisztika és a felmérések objektivitását bizonyított — lemaradások, eltérések és különbségek, hiányosságok vagy teendők nem olyan jellegűek, melyeket a feladatok jobb sarkításával és a nemzetiségi iskolaügyben minden kétséget kizáróan szükséges és nélkülözhetetlen pedagógusi többletmunkával ne lehetne behozni. A cél: tanulóink versenyképessé tétele. S ennek a célnak legyen az egyik eszköze: az iskolai érdekköri és szakköri mozgalom reneszánsza a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolákban.

A „nosce te ipsum“ segítse tehát a jelenlegi lemaradást kiküszöbölni és adjon kellő lendületet a csehszlovákiai magyar pedagógusoknak ahhoz, hogy ezekben a mutatókban is az élre törhessünk; hogy tanulóinkat egészséges emberi és többé váláshoz szükséges önismeretre ás reális helyzetnek megfelelő pályaismeretre nevelhessük.

296