Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 1. szám - Hasák Vilmos: Pedagógusaink helytállása a szlovákiai tapasztalatcsereverseny döntőjében
HASÄK VILMOS PEDAGÓGUSAINK HELYTÁLLÁSA A SZLOVÁKIAI TAPASZTALATCSEREVERSENY DÖNTŐJÉBEN Ebben az évben már tizennegyedszer bonyolították le az értékes pedagógiai tapasztalatok továbbadását célzó országos tapasztalatcsere-versenyt. A járási és kerületi versenyeken ez idén több mint 60 pedagógiai felolvasást tartottak érdemesnek arra, hogy szerzőik a verseny szlovákiai döntőjében ismertethessék munkájukat. A döntőbe került munkákat a soktagú szlovákiai versenybíróság egyrészt a beérkezett bírálatok alapján bírálta felül, másrészt pedig több lényeges szempont tekintetbevételével értékelte. Az értékelés során csupán azok a pedagógiai felolvasások állták meg helyüket, amelyek témája időszerű, és szerzőjük a megfelelő szakirodalomból kiindulva írta le, hogy miképpen ért el az iskolai vagy az iskolán kívüli munkában jó eredményt. Mérlegre téve a pedagógiai felolvasás jó oldalait és hiányosságait, azt is megállapították, vajon a szerző munkája segítséget jelent-e a többi pedagógus számára. A 20-tagú főbizottság a beérkezett pedagógiai felolvasásokat aszerint rangsorolta, hogy milyen mértékben feleltek meg az értékelés általános követelményeinek. A magyar tannyelvű iskolák tanítói és tanárai ismét szép számban dolgozták fel pedagógiai felolvasásukban a gyakorlatban kipróbált eredményes kezdeményezéseiket. Örvendetes, hogy a szlovákiai döntőben Žilinán 1967. június 19-e és 21-e között öten ismertették munkájukat, és mindany- nyian díjat nyertek. GÁSPÄR TIBOR, a Komáromi Általános Középiskola tanára, „A helyi emlékek jelhasználása az irodalomtanításban“ című pedagógiai felolvasásában az irodalmi tananyagnak helyi vonatkozásokkal történő kiegészítését a magasabb rendű szocialista hazaszeretetre való nevelés szemszögéből vizsgálja. Bemutatja, miképpen gyűjti a helyi emlékeket, illetve hogyan tanítja a középiskolában a helyi vonatkozású anyagot az irodalmi órákon. Bár a bírálók egyes fejezetekkel kapcsolatban kisebb módosításokat javasolnak, meg kell állapítani, hogy a szerző jó témát választott munkájához, és sok értékes gondolatot vetett fel. Ezeket az iskolai gyakorlatokban meg lehet és meg is kell valósítani. Különösen érdekes és tanulságos a helyi Jókai-vonatkozások nyújtotta lehetőségek kiaknázása, illetve feldolgozása. A modern irodalomtanítással kapcsolatban rámutat az iskolai irodalmi múzeumok jelentőségére is. Ezt a munkát harmadik díjjal jutalmazták. KOVÁCS MAGDA, a Rozsnyói Kilencéves alapiskola tanítója, rendkívül időszerű kérdést dolgozott fel „Szókincsfejlesztés a szlovákórán“ című pedagógiai felolvasásában. Iskolai munkájában nemcsak a szokásos módszeres eljárásokat alkalmazza, hanem állandóan újabb és eredményesebb szókincsfejlesztést támogató munkaformákat keres. A szókincsfejlesztés problémáit nem csupán a nyelvtanórákon igyekszik megoldani, hanem a beszélgetési gyakorlatokkal, a fogalmazástanítással és az irodalmi ismeretanyaggal kapcsolatban is. Különös figyelmet szentel a begyakorlást szolgáló módszeres eljárásoknak. Részletesen ismerteti, miképpen valósítja meg a differenciált osztályokban a nyelvtanítást és a beszélgetési órákat. Rámutat, hogy milyen felfrissülést jelentenek a tanulók számára a nyelvi és az irodalmi játékok. A körülményeknek megfelelően természetesen mindig olyan módszert választ, amellyel fölkelti az érdeklődést, és aktivizálta a tanulókat. Az órás szem előtt tartja a tanulók váltakozó tevékenységét. Nagy jelentőséget tulajdonít a szövegek feldolgozásának, a fogalmazástanításnak és a tanulók önálló tevékenységének. Foglalkozik a tantárgyak közötti kapcsolatokkal és az olvasókör kérdésével is. A szakbírálók véleménye szerint a munkában ismerteti módszeres eljárásokat a szlovák szakosok haszonnal próbálhatják majd ki. Ezt a munkát második díjjal jutalmazták. MEDRICKY KORNÉLNÉ, a Bratislava! Ä129
