Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 1. szám - Hittel, bizalommal

Űj tanévet kezdtünk ezekben a napokban, s hisszük: termékeny esztendőt. Két ragyogó nyári hónap pihenés- és élménykosarából felfrissülve, megújult lendülettel érkeztünk áldozatos pályánk új szakaszához. A szeptember számunkra mindig újrakezdés, még akkor is, ha tapasztalatoktól terhes esztendők állnak mögöttünk. A fiatalabb és idősebb tanítónemzedék is azonos elfogódottsággal lép az ismert és megszokott környezetbe, mert nevelőmunkájuk alanya, a gyermek is új várakozással, bizalommal tekint reájuk, s azt várja, hogy a pedagógus betöltse zsenge kis életének üres lapjait. S a tanító, aki az év vége eredményeképpen sokszor szélsőséges ítéletmondásra hajlamos, most újra ellenőrzi és helyesbíti kialakult nézetét, mert hiszen minden gyermekben van jó, helyes és szép törekvés, vágy valami nehezen elérhető után, adottság az élet bizonyos pozitív elemeinek elsajátítására, vagy legalább valami sóvárgás a jó és szép iránt. A szeptemberi kezdő napok gyermekszemei reá szegeződnek s tőle várják az ösztönzést, az erőt, bíznak benne, hisznek benne, szeretik. Igen, szeretik ellentmondásos hétköznapjaik segítő kezet kereső vágyával, és okos szeretetet kell, hogy kapjanak viszonzásul, amely felemeli őket, szárnyakat ad lendületüknek, mértéktartó útmutatást sugall, termékeny nevelő helyzetet teremt. Kellemes benyomások derűs légkörében ihlettel fogan a példa, a jó tanács, a humánumot tükröző tanítói szó. Az „okos szeretet“, a bizalom, s a tanítvány személyisége iránti megbecsülés, aktivitásigényének tiszteletbentartása, fokozza a nevelő tekintélyét, az iskola becsületét, az iskola szer etet ét.

J. Locke, az újkor pedagógiai mozgalmának első nagy képviselője: Értekezés az emberi értelemről c. munkájában vallja, hogy nincsenek velünk született eszmék, így nincsenek velünk született kész tulajdonságok sem. Locke szerint az emberi lélek ugyan tabula rasa, fehér, tiszta lap, amelyre az élet benyomásai, elsősorban a környezet és a nevelés körülményei és módjai írják a maguk pozitív vagy negatív jegyeit. Locke elméletéhez csatlakozik a XVII. század nagy európai színvonalú nevelője, Komensky is, aki a Didactica Magna c. művében mélységes emberi meggyőződéssel vallja, hogy minden gyermekből lehet embert faragni. Arra az ellenvetésre, hogy vannak mégis kemény koponyák, amelyekbe semmit sem lehet beleverni, így válaszol: ... „nincs olyan érdes deszka, amelyre ne lehetne