Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 1. szám - Bertók Imre: A szlovák nyelv tanításának módszertani alapelvei

rikusan bővülő szövegvariánsok elve alapján az igényesség fokozásait betartó tankönyveket kellene a tanulók kezébe adni.

A hallás utáni megértés útján megközelíteni az idegen nyelvet nehezebb, mint írás-olvasás módszerével lerakni az idegen nyelv alapjait. A szókép ugyanis hamar eltűnik. A beszédtempó gyorsasága az appercipiálást kezdő szakaszon nem segíti elő. A vizuális típusok nagy nehézségeknek lesznek kitéve, A graféma (íráskép) viszont statikus, többször átfuthatja, a perci- piálást elősegíti. A régi módszer tehát nem volt alaptalan, amikor az írásolvasásból indult ki. A kor követelménye viszont a gyorsabb nyelvtanulást igényli, azért indulunk ki a szóbeli kezdőszakaszból, persze ennek a meghatározása is a helyi körülményektől és az adottságoktól függ. A szóbeli és írásbeli kifejezőkészség fejlesztését a mindennapi élet legszükségesebb tárgykörein belül bizonyos fokozatok betartásához kell kötni:

a) az idegen nyelvi beszéd megértése,

b) az idegen nyelvi szöveg megértése,

c) az idegen nyelvi alapismeretek szóbeli használata,

d) az idegen nyelvi alapismeretek írásbeli használata.

II. Az anyanyelvre való támaszkodás elve — melynek legfontosabb feladata összevetni az eltérő nyelvi jelenségeket. A mondattanból kell kiindulnunk, szókapcsolatcsoportok, szókapcsolatok (szintagmák), mondatrészek összevetése. A morfológiában: ia nemek, visszaható igék, prepozíciók, az igeszemlélet (vid), a főnévi igenév ragozása a magyarban stb., grammatikai kategóriák alapos egybevetése, az eltérések bevésése. Az idegen nyelvi hangot össze kell hasonlítanunk az anyanyelvi hanggal, az írásnál az eltérő grafémákat (írásképeket). De nemcsak az eltérő nyelvi fonémák, hanem az azonos hangalakkal rendelkezők képzési helye, színezete más lehet, mint az anyanyelvben az első látásra hasonlóságot mutatóké, pl. az „a“ és „e“ fonémáké. Kulcsprobléma a szlovák

nyelv hangrendjének minél tökéletesebb elsajátítása, mert ez a kiejtést, a helyesírást döntő mértékben befolyásolja. Az artikulációs bázis kiépítése az idegen nyelvek tanításában alapkövetelmény és nélkülözhetetlen.

III. A minimum elsajátításának elve — melyet a beszédképesség fejlesztésének követelménye kíván meg. Tudományos felméréssel meg kell állapítani a szlovák nyelv fonetikai, lexikai, szintaktikai, egyszóval grammatikai minimumát. Ez szolgál alapul egyrészt a beszédminimumhoz, másrészt a tankönyvek, szótárak összeállításához. Elengedhetetlenül szükséges a szókincsminimum szótára, frekvencia-szótár, stílus-szótár összeállítása.

A minimumszótár összeállításánál a szavak megválogatásának kritériumai:

1. Frekvenciája — fordulatszáma, gyakorisága.

2. Diszponibilitása — használhatósága.

3. Disztribúciója — megoszlása.

4. Szemantikai gazdagsága.

5. Szóképzésbeli, szóalkotásbeli produktivitása.

6. Vonzati gazdagsága, viselkedésének természetrajza mondatokban.

7. Variációs-kombinációs lehetőségei. A frekvenciaszótárnál a szavakon kívül regisztrálják: a szófajt, a főnevek eseteit, a főnevek nemét és az igeidőket. A nyelvstatisztikai munkáknak segítő kezet kellene nyújtaniuk a módszertani princípiumok tisztázásánál, s egyben a tudásszint emelésénél. A szótárak összeállításánál vitatható a kiindulás: a beszélt vagy az írott nyelv szolgáljon-e alapul. A régebbi frekvencia-szótárak az írott nyelvből, az újabbak a beszélt nyelvből is kiindulnak. A kompromisszumos módszer talán a legelfogadhatóbb.

IV. A tanítási órák ide genny elvüse- gének elve — a szituáció-teremtés lehetősége hozza magával.

Minden olyan tanítási órán, ahol nem szükséges tudatos grammatikai összevetés (konverzáció, irodalom) csak szlovák nyelven beszélünk. Mivel a szavak mondatokban lélegzenek, begyakorlásukat is mondatokban végez7