Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-11-01 / 3. szám - Az ifjúság kommunista nevelésének magasabb színvonaláért
meghosszabbítására és az egységes iskolaügyi rendszer megteremtésére irányuló tendenciákban, valamint a közép- és főiskolások számának gyors növekedésében is. Hazánkban is szemtanúi lehetünk ennek a folyamatnak. Igazolja ezt, hogy például az 1946/47-es iskolai év óta az általános középiskolák tanulóinak száma Szlovákiában 3,5-szeresére, a szakközépiskolások száma 16 414-ről 61 789-re, a főiskolai hallgatók száma 2,5-szeresére, a főiskolai levelező hallgatók száma pedig az 5,5- szeresére növekedett. Nem mondtunk le arról a célkitűzésűnkről sem, hogy az elkövetkező 15—20 évben lehetőségeinkhez mérten a megfelelő képességekkel rendelkező fiataloknak teljes középiskolai végzettséget nyújtsunk. Igazolást nyert, hogy pártunk Központi Bizottsága lS5S-ben elfogadott irányelvei helyesek és a továbbiakban is érvényesek. Oktató-nevelő munkánkban a továbbiakban is abból indulunk ki, hogy: 1. Biztosítanunk kell az iskola és az élet szoros kapcsolatát. 2. A kilencéves alapiskolának megvannak a pedagógiai, szociológiai, biológiai, pszichológiai alapfeltételei és jogosultsága, s mind ez összhangban a világviszonylatban történő fejlődéssel. 3. Törekedni fogunk arra, hogy minél nagyobb számú fiatal teljes középiskolai végzettséget nyerjen. 4. Továbbra is szorgalmazzuk a levelező oktatás -távtanulás keretében folyó szakképzést. 5. Az az alapelvünk, hogy amit az ember megtanul az iskolában, nem elégséges egy egész életre, hanem tovább kell fejleszteni tudásunkat. 6. Ifjúságunk képzése és nevelése az egész társadalom ügye, s ezért ebben az egész társadalom részt kell hogy vállaljon. Az elkövetkezendő években egész sor tudományos feladatot kell megoldanunk. Meg kell határoznunk iskolatípusonként az alapvető tananyagot, hogy mit tanítsunk, hogy a tananyagból mit lehet kihagyni és mit kell meghagyni, illetve a mai kor követelményeinek megfelelően továbbfejleszteni. A kor követelménye természetesen nemcsak a kilencéves alapiskolák oktató-nevelő munkájának modernizálása, hanem egész sor intézkedést foganatosítunk majd az általános középiskolák, a szakközépiskolák, tanonciskolák és a főiskolák színvonalának állandó emelésére is. A szakmunkásképzés — a tanonciskolák munkája — terén többek között ez azt jelenti, hogy már ebben a tanévben rátérünk a képzés szakmák szerinti differenciáciőjára, a tanulók annak alapján történő csoportosítására, hogy teljes alapiskolai, vagy csak részbeni előképzéssel rendelkeznek, s az általános műveltséget nyújtó tantárgyak oktatási színvonalának emelése mellett gondot fordítunk a jövő szakmunkásainak gyakorlati kiképzésére. Az elmúlt években iskoláink oktató-nevelő munkája színvonalának emelésében jelentős sikerek születtek. Erre utal az is, hogy míg 1961/62-ben a tanulók 76,7%-a végezte el a kilencéves alapiskola kilencedik osztályát, 1965/66-ban már 84%. Ugyanakkor azonban hiányosságok mutatkoznak még egyes tantárgyakban a tanulók tudásszintje tekintetében (pl. matematika, fizika) és a nyelvek tanításánál az aktív nyelvtudásban. Különbségek mutatkoznak az egyes iskolák színvonala között is, s ezeket rövid időn belül ki kell küszöbölnünk. Javítanunk kell a középiskolai tanulók és főiskolások szociális összetételét is, mert ez jelenleg nem felel meg társadalmunk 66